A neves Szigligeti Ede 1873 és 1878 között igazgatta a Nemzeti Színházat, őt követte az igazgatói székben Paulay Ede, aki mintegy megkoronázva Szigligeti munkásságát, a teátrumot európai rangra emelte és kiváló társulatával nem csak hazánkban, de Bécsben is nagy sikereket aratott.

Paulay – aki színészként került a Nemzetihez, amely társulatának élete végéig tagja maradt – nem csak játszott, rendezett és külföldi darabokat fordított magyarra, de múlhatatlan érdemei voltak a hazai drámairodalom felkarolásában is. Az 1883. szeptember 21-én színre vitt Az ember tragédiája ősbemutatóját ma a magyar dráma napjaként ünnepeljük, és Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjének a Nemzeti repertoárjába kerülése is az ő érdeme.

Az egyórás, korabeli fotókkal és színházi plakátokkal illusztrált előadáson nem csak az egykori színidirektor munkásságáról esett szó, de a hallgatóság megismerhette a Nemzeti társulatának korabeli sztárjait is. Jászai Mari, Márkus Emília, Prielle Kornélia, Újházi Ede és Csillag Teréz, vagy a színésznemzedékeket iskolájából útnak indító Rákosi Szidi mellett sok, mára már elfeledett név és arc vonult fel, és az előadás zárásaként egy félórás némafilm mutatta be a Nemzeti Színház korabeli társulatát.