Tavasszal az emberiség évezredek óta a természet megújulását, a hosszú, borongós sötét időszakot követő fény érkezését, és a zord hideget felváltó éltető meleg eljövetelét ünnepli. A kereszténység legnagyobb ünnepe, a húsvét, amikor a hívők Jézus Krisztus feltámadását ünneplik, szintén ezzel az ősi misztériummal, a halál legyőzésével hozható összefüggésbe. A keresztfán elszenvedett, az emberiség megváltásáért bekövetkezett nagypénteki halálából Krisztus harmadnapra feltámadott, ezzel a fény legyőzte a sötétséget, az igazság a bűnt.

Erre utal a nagyszombat napján szentelt húsvéti gyertya is, ami a feltámadt Üdvözítőt, mint a világ világosságát jelképezi. A feltámadás vasárnapján ünnepélyes szentmisét tartanak, a katolikus világ feje, a pápa a vatikáni Szent Péter téren elmondja hagyományos húsvéti üzenetét és apostoli áldását, véget ér a negyvennapos nagyböjt, és a hétfői nap vidám mulatságok jegyében telik.

A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek év ugyanazon napjára minden évben. A nyugati kereszténység az ünnepet mindig a március 22-től április 25-ig terjedő időszakban tartja. Időpontját az első niceai zsinat 325-ben a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapban állapította meg.