A háromszög alakú kis téren magas kő talapzaton egy lendületes, első világháborús honvédot ábrázoló, bronzból készült szobor áll. Jobb kezében kézigránát, baljában feltűzött szuronyú puska – a szobrász támadó állásban, harc közben ábrázolta a katonát.  Az emlékmű alkotója Szentgyörgyi István (1881-1938), aki számos kitűnő mű mintázója volt, többek között a Szabadság téren felállított Irredenta szobrok közül a Délt szimbolizáló emlékmű alkotója. Ezt 1945-ben eltávolították, a 32-esek emlékműve azonban szerencsésen túlélte az elmúlt 83 évet: 1933. május 1-én állították fel és mai napig jó katonaként ott áll. 

Mária Terézia nem jó szándékából hozta létre az ezredet. Szüksége volt a magyar rendek támogatására, mert a porosz és bajor uralkodó jelentős területeket hódított el Ausztriától. A pozsonyi diétán részt vevő magyar rendek 1741. szeptember 11-én kardjukat kivonva „életüket és vérüket” ajánlották fel az uralkodónak. Ezt az eseményt a talapzat jobb oldalán látható dombormű örökíti meg. A frissen létrehozott ezred már a következő évben, Obernbergben átesett a tűzkeresztségen. Erről és a többi hősies küzdelmükről a talapzat hátoldalán levő évszámok és településnevek tudósítanak. Részt vettek a Nagy Háborúban is, utoljára az olasz fronton Montellónál tüntették ki magukat. A háborúba vonulásukról a talapzat bal oldali domborműve mesél. 

Ludmann Mihály, művészettörténész