A Horváth Mihály téren álló Szent József plébániatemplom timpanonjának csúcsa felett áll Józsefváros egyik legrégebbi köztéri szobra. A hat méter magas mészkő szobor a templom névadóját, Szent Józsefet ábrázolja, a gyermek Jézussal a karjában. A szobor 1820-ban került a helyére. Alkotója Dunaiszky Lőrinc, aki a ma Szlovákiában található Libetbányán született 1784-ben, és Pesten halt meg 1833-ban. 1804-ben magyar szobrászok közül elsőként a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult, majd itt végezve Pesten telepedett le, 1809-ben. Pest városa engedélyezte számára a szobrászi tevékenységet, mert mint az engedélyében olvasható „ilyetén művészekben itt még valóban nagy hiány van”. 

Szobrászi világára a klasszicizmus ideálkeresése jellemző. Ezt láthatjuk a Szent József szobron is. Szépen formáltak az arcok és kifejezőek a mozdulatok. A ruha gyűrődése a mozdulatok ritmusát erősíti meg. Szent József óvóan tarja bal karjában az alvó gyermeket, mozdulatában és tekintetében gyöngédség tükröződik. A szobrász több szakrális művet készített, és templombelsőkbe is faragott plasztikus alkotásokat. Négy fia apjuk műhelyében tanulta ki a szobrászatot, közülük László emelkedett ki, akinek fontos műve hazánk egyik legkorábbi művészt ábrázoló, egészalakos köztéri szobra. A mű Lendvay Márton ábrázolja, amelyet 1860-ban helyeztek el – akkor az Astoriánál – álló Nemzeti Színháznál.

A Szent József plébánia

A józsefvárosi Szent József plébániát Batthyány József hercegprímás alapította 1777-ben. A templom alapkövét 1797-ben tették le, a monumentális épület a magyarországi klasszicizáló késő barokk építészet egyik legjelentősebb emléke.