A márciusi ifjak mellett, a háttérben tevékenykedő hölgyekről emlékezett meg ünnepi beszédében Kocsis Máté. „Kívülről tudjuk Petőfi, Vasvári, Jókai, Táncsics és a többiek nevét. De valahogy az asszonyok, a hölgyek mindig kimaradnak a felsorolásokból.” – emlékezett a polgármester. Hozzátette: „a hangoskodást meghagyták a férfiaknak és megpróbáltak előre tekinteni, s azt kérdezték magukban: mi lesz ezután? Mit hoz a holnap? Számukra a sikert a mindennapok élhetősége, gyermekeik fejlődése, férjük nyugalma jelentette.”

Kocsis Máté hangsúlyozta: a tavalyi politikai változás után tehát itt az ideje, hogy megkérdezzük asszonyainkat: mi lesz ezután? Mit hoz a holnap? S figyeljük csak meg, mit mondanak most nekünk asszonyaink? Azt, hogy összefogás nélkül nem megy, az acsarkodás fölött eljárt az idő, most tettekre van szükség. Ahogy Széchenyi, a legnagyobb magyar fogalmazta meg találóan: szájmagyarok helyett a tettmagyarok ideje jött el.

A polgármester beszédében kiemelte, Magyarország jóérzésű polgárai teszik a dolgukat „és törekszünk jobbat, sokszor talán ijesztően újat alkotni, mert hitünk, vágyaink, álmaink szerint egy biztonságos, gyarapodó, összetartó, büszke Magyarország és Józsefváros magasodik majd Európa közepén. Mert a jövő a szorgos, dolgos embereket díjazza, nem a rossz szándékú munkakerülő bekiabálókat, akik önös érdekeiktől vezérelve saját közösségükre támadnak.”

„Megfogadhatjuk a történelem tanácsát: olykor hallgassunk asszonyainkra, és akkor maradandót alkothatunk.” – zárta ünnepi beszédét a polgármester.

A megemlékezésen beszédet mondott a Kőris utcai egyházközség lelkipásztora, Kovács Dávid, majd a Cantores ecclesiae rézfúvós együttest adott ünnepi műsort. Az ünnepség végén a pártok és a megemlékezők elhelyezték koszorúikat a Horváth Mihály téri 1848-as emlékoszlopnál.