A XIX. században elterjedt szokás volt, hogy a jelentősebb középületeket szobrokkal díszítették. Ennek kitűnő példája a kerületünkben található, Rochlitz Gyula építész által tervezett Baross téri Keleti pályaudvar, amelyet 1884-ben adtak át az utazóközönségnek.
A kor pályaudvarai érdekes stíluskeveredésről árulkodnak, ami megfigyelhető a Keleti főhomlokzatán is. A vakolt homlokzat neoreneszánsz világa együtt él itt az iparcsarnokokra jellemző, acél-üveg funkcionalista szerkezettel. Ezt a dísztelen szerkezetiséget ellensúlyozza a csarnok üvegfala elé állított négy allegorikus szobor.
Alkotójuk a bécsi művészeti akadémián tanult Bezerédi Gyula (1858-1925), akinek első jelentős szobrai ezek, melyeket huszonöt évesen mintázott. Szembe nézetben az első alak a Bányászat, amely mint selmecbányai bányatiszt jelenik meg, arra utalva, hogy Selmecbányán működött Magyarország legrégebbi bányatisztképző iskolája. A második, egy női alak – kezében orsóval és guzsallyal – az Ipart jelképezi. A harmadik alkotás, a jobbjával sarlót, baljában gabonakévét tartó nő, a Mezőgazdaság szimbolikus alakja. A negyedik, jobb kezében pénzes zacskót fogó férfi a Kereskedelmet jeleníti meg.
Bezerédi Gyula kitűnően megoldotta a rá bízott feladatot, alakjai kifejezőek és típusteremtőek. A Közlekedés – amit maga a pályaudvar épülete jelenít meg – juttatja el a hegyvidék ásványkincseit és az alföld mezőgazdasági termékeit a feldolgozó központokba és a készterméket a fogyasztókhoz. Így egészítik ki és hangsúlyozzák a szobrok a közlekedés jelentőségét.