Októberben múlt ötvenéves, a kerek születésnapokon el-eltöprengünk életünk fordulópontjain.

Jó pár olyan alkalom volt eddig az életem során, melyek jelentősen megváltoztatták a jövőmet. A legelső, mikor választanom kellett, hogy hivatásos sportoló leszek vagy a rockzene világa felé fordulok. Az utóbbit választottam, és megalapítottuk a Géniusz együttest. A következő mérföldkő a Színház- és Filmművészeti Egyetem (akkor még főiskola) volt. Ekkor is döntenem kellett, hiszen éppen végzett vegyészként bontogattam a szárnyaimat, mikor véletlenül megtudtam, hogy musical-operett osztály indul. Sikeresen vettem a felvételi akadályait, s 1993-ban színművészként végeztem.

Színészi pályám első fordulópontja Várkonyi Mátyás-Miklós Tibor Dorian Gray arcképének címszerepe volt, melyet még főiskolásként kaptam meg. Hatalmas feladat, nagy kihívás volt, de hála a szerzőknek, akik bíztak bennem, a darab rendezőjének, Ács Jánosnak, aki fantasztikus instrukciókkal látott el, s csodálatos énekmesternőmnek, Bagó Gizellának, aki a teljes folyamat során mellettem állt, s fogta a kezemet, sikerre vittük a darabot.

Pályája elején másfél évig Stuttgartban vendégszerepelt: csaknem háromszázszor alakította Christ a Miss Saigonban. Mi hozta mégis haza?

Németországban olyan profi körülmények között dolgozhattam, ami a kilencvenes években szinte felfoghatatlan volt számomra. Semmilyen más feladatom nem volt, mint hetente hatszor a maximumot nyújtani 1800 néző előtt. Adott volt egy profi technikával ellátott színház, ahol saját öltözőm volt fürdőszobával, a színházban konditeremmel, sok-sok zongorás próbateremmel, énektanárral, fonetika tanárral, s nem utolsósorban remek fizetéssel. De a lényeg a „dolgozhattam” szón volt. Ugyanis kint nem volt szükség a lelkemre, a magyar habitusomra, iparszerű színjátszás ment, s ez egy idő után hiányérzetet keltett bennem. Nélkülöznöm kellett a családomat, a barátaimat, így másfél év után a hazatérés mellett döntöttem.

A már jól ismert szerepei mellett milyen új produkciókban láthatjuk a közeljövőben?

Izgatottan várom a decembert, mert egy olyan darab szerepére kaptam felkérést, melyben visszakacsinthatok kicsit a múltamra. Novembertől pedig a Kávéház a Vén Fiákerhez című zenés darabban játszom főszerepet, melyre Darvasi Ilona alapító igazgató kért fel.

Ez a zenés darab könnyed kikapcsolódást ígér. Békebeli hangulatot varázsolunk a színpadra a ’20-as, ’30-as évek slágereinek egyvelegével, s a kabarék világával.

Józsefváros a napokban ünnepelte 240. születésnapját. Önnek mit jelent a kerület?

Meghatározó része az életemnek, hiszen a Színház- és Filmművészeti Egyetem is ebben a kerületben van. A kerület egyik büszkesége pedig maga a Turay Ida Színház, ahol immáron második évadomat kezdtem, s remélem, a Kávéház a Vén Fiákerhez című új darabunkat is legalább annyira fogja szeretni a közönség, mint a Vértestvéreket. 

Fotók: Turay Ida Színház, Baranyai Attila/Józsefváros újság