„2013-ban a Fővárosi Önkormányzat és Józsefváros önkormányzata közösen döntött arról, hogy a cigány származású muzsikusok emlékének megőrzéséért közterületet nevez el és emlékhelyet állít” – mondta Tarlós István ünnepi beszédében. A főpolgármester hozzátette: a Baross utca és a Szigony utca találkozásánál levő terület a Muzsikus cigányok parkja nevet kapta, ahol kiváló zenészeknek állítottak először nyolc, majd 2014-ben és 2017-ben újabb két-két domborművet. „A Romák Világnapja alkalmából a főváros és Józsefváros együttműködésével újabb két dombormű kerül ma a hallhatatlan muzsikusok Pantheonjába” – hangsúlyozta.

Tarlós István beszédében úgy fogalmazott: „a cigányzene természete szerint a lélekhez szól”. Mint mondta: nem beszélhetünk a hagyományos magyar zenéről, népdalról anélkül, hogy ne szólnánk hangsúlyozottan a cigányzenészek szerepéről. „Amit és ahogyan játszanak, és amiben minden más nép zenészeivel szemben eredetiek, az hitelesen magyar és népi is” – idézte a főpolgármester Sárosi Bálint néprajzkutató cigányzenéről megfogalmazott véleményét. Tarlós István megemlékezett Czinka Panna prímásról (1711–1772), aki 1728-ban megalapította az első híressé vált magyar cigányzenekart, és Dankó Pista muzsikusról (1858-1903), akinek a dalait Blaha Lujza is énekelte.

Történelmi visszatekintésében a főpolgármester beszélt arról, hogy az 1848-1849-es szabadságharc alatt hivatalos cigányokból álló zenekarok kísérték a magyarokat a harcmezőkre, lelkesítő dalokat játszva a katonáknak. Azt követően pedig „a magyar emberek egy része – mivel beszélni nem lehetett róla – bor és cigányzene mellett siratta a hazát”. Tarlós István kiemelte: „a cigányzenészek nélkülözhetetlenek voltak a magyar nóták, dalok elterjedésében, szakmai tudásukon keresztül vált a magyar nóta a verbunkos méltó folytatásává”. Majd úgy folytatta: a XIX. század második felétől a híres prímások bandáikkal megfordulnak az akkori világ szinte minden táján. „Olyan személyek lelkesednek a híres prímások virtuóz játékáért, mint az angol uralkodócsalád, vagy a híres zeneszerző Debussy” – tette hozzá.

Napjainkban a cigányzenészek körében is jelentős zenei stílusváltás zajlik, egyre több cigány származású zenész van a komolyzene és a jazz világában, egyre népszerűbbé válnak az autentikus cigány népzenét játszó együttesek is – fejtette ki. A cigánymuzsikusok mindig is a társadalom megbecsült tagjai voltak. A hagyományokat folytatva a nagy elődök mesterségüket átörökítik az utódokra is, akiket a szakma tiszteletére nevelnek. „Nem kétséges, hogy a cigányság zenei hagyománya része a magyar és az egyetemes kultúrának” – emelte ki Tarlós István.

A főpolgármester végül köszönetet mondott Kocsis Máté polgármesternek és a Józsefvárosi Önkormányzatnak, hogy az utóbbi évtizedben emléket állított a kerületi kötődésű muzsikus cigány dinasztiák kiváló tagjainak.

A két új domborművet Kocsis Máté polgármester és Tarlós István főpolgármester közösen leplezték le, majd a résztvevők elhelyezték az emlékezés virágait. 

Kocsis Máté az MTI-nek azt mondta: büszke arra a páratlan zenei és kulturális örökségre, amelyet a cigánymuzsika jelent, és ennek képviselőit igyekeznek évről évre megbecsülni. Ezúttal is azoknak a világhírű muzsikusoknak állítottak emléket, akik meghatározó alakjai a hazai cigányzenének – mutatott rá a kerület vezetője, aki a magyar kultúra elválaszthatatlan részeként jellemezte a cigányzenét.

Az ünnepségen jelen volt Sántha Péterné és Sára Botond alpolgármester, Benga-Oláh Tibor, a Józsefvárosi Roma Önkormányzat elnöke, Raduly József, a Művészeti, Oktatási, Kulturális, Közéleti Alapítvány elnöke, Kathy-Horváth Lajos, a Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ igazgatója, Kállai Kiss Ernő Kossuth-díjas klarinétművész és Illyés Antal szobrászművész, az emlékművek alkotója.

Az ünnepségen a Józsefvárosi Cigányzenekar, valamint Gerendás István vezetésével a Rajkó Művészegyüttes tagjai játszottak cigánymuzsikát.

Az április 7-én avatott domborművek:

Farkas Gyula „Faresz”

(1925 – 1990)

A Rajkó Zenekar alapító művészeti vezetője és zenepedagógusa, aki az ország cigány muzsikusainak több generációját nevelte. A Rajkó-módszer elnevezésű tanítási gyakorlata az UNESCO szellemi kulturális örökség jó gyakorlatok nemzeti nyilvántartásában elismert érték.

Oláh László

(1924-1996)

A cigányprímás korának kiemelkedő muzsikusa, aki zenei stílusával, életvitelével követendő példát adott a cigánymuzsikusok új generációjának.

Fotó: Ványi Ákos/Józsefváros újság