Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

Egy egykori kávéház és étterem emlékét őrzi

Mátyás király Rákóczi úti szobra

2018. április 10. kedd

Józsefvárosban már találkoztunk a nagy uralkodó ábrázolásával a Corvin mozi homlokzatán, amely jól látható helyen van. Azonban van a kerületünkben egy olyan szobra is Mátyás királynak, amelyet nem is olyan könnyű felfedezni. A Rákóczi út 19. szám alatti épület Szentkirályi utcai sarkánál, ha felnézünk a második emeleti erkélyekig, megláthatjuk a bronz lemezből formált alkotást, amely jól felismerhetően Mátyás királyt ábrázolja.

A szobor itt nem fülkében kapott helyet, hanem viszonylag szabadon áll, csak az épület sarkát vágták kissé vissza. Az alatta levő posztamenst palmettás díszítésű zömök oszlop és méretes, szintén gazdagon díszített kockafejezet támasztja alá. Az életnagyságúnál nagyobb szobor felkészült művész, Mayer Ede alkotása. Mayer bécsi születésű, és az ottani a Művészeti Akadémián tanult. Alkotói tevékenysége hazánkban bontakozott ki – többek között részt vett a Parlament szobrainak elkészítésében – és Budapesten is halt meg. Ez a műve karakteres és méltóságteljes uralkodót jelenít meg, aki jobb kezében buzogányt tart, balját kardján nyugtatja. Díszes páncélban áll előttünk, így utal a szobrász Mátyás hadvezéri jelentőségére. Az uralkodó arca a reneszánsz kori ábrázolásokra támaszkodik, ezen a szobron meglehetősen érzelemmentes, fejét babérkorona keretezi. 

Miért került ide Hunyadi Mátyás szobra? A mai négyemeletes épület helyén a XIX. században még csak egy kisebb ház állt, amelyben 1834-től a Mátyás Király Fogadó működött. Ezt az épületet az 1880-as években lebontották és helyére egy eklektikus bérpalotát építettek, amelyben a földszinten Kávéház működött, amely szintén a nagy uralkodó nevét viselte. Majd miután ez 1899-ben csődbe ment, egy vendéglő működött a helyén. Még később Ford képviselet, és az elmúlt évtizedekben üzletek működtek benne, így használják ma is. 

Szöveg: Ludmann Mihály, művészettörténész

Fotó: Senger Nikolett/Józsefváros újság

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben