Tavaly ilyenkor ilyen évet képzelt maga elé? A kampányban azt mondta, csak olyat ígér, amit be tud tartani. Sikerült?

Ahogy az előző ciklusban, a tavalyi kampányban sem ígértem olyat, ami egy négyéves időszakban ne lenne teljesíthető. Erre az évre közrendünk megerősítését tűztem ki legfontosabb célként. A népszavazás, annak sikere esetén a rendészeti lépések, a most társadalmi vitára bocsátott civil-stratégia, vagy épp a Teleki téri piac megújítása mind-mind e cél elérése érdekében történik. Ha megkapom a lakossági támogatást a népszavazáson, év végére még egyértelműbbé válik minden józsefvárosi számára, hogy komolyan veszem a vállalásaimat.

A hajléktalan kérdés a választási ígéretek között nem kapott akkora hangsúlyt. Most mégis népszavazást kezdeményezett. Miért?

Mert nincs olyan, hogy hajléktalan kérdés. Közrendvédelmi kérdés van. Gyorsan szembe találtam magam azzal a problémával, hogy egyszerűen nem tudunk tovább lépni a városfejlesztéssel, a kerület élhetővé tételével, ha nem állítjuk meg az egyre erősebb hajléktalan bevándorlást. Ha a több ezernyi, máshonnan ide érkező hajléktalan elfoglalja a tereinket és utcáinkat, és ott olyan állapotokat teremt, ami minden, csak nem európai, akkor a józsefvárosiak egyszerűen nem tudják birtokba venni azt, ami az övék. A felújítások azért vannak, hogy a kerület minden polgára otthonosan érezze magát. Ha nem szorítjuk ki a hajléktalanokat, akkor ők szorítják ki a józsefvárosiakat. Ez pedig megengedhetetlen, ezért is írtuk ki a rendszavazást.

Rendszavazás? Ha a polgármester azt mondja, hogy nincs rend, azzal elismeri, hogy a józsefvárosi Közbiztonság Éve megbukott…

Az év szilveszterkor zárul és nem szeptemberben. Az első félévben felkészültünk arra, hogy minden gyakorlati lépést meg tudjunk lépni, ha azokat a kerületi társadalom is szükségesnek érzi. Készen vannak a szükséges rendeletek, több millió forint értékben informatikai fejlesztéseket biztosítottunk a kerületi rendőröknek és hamarosan új járőrautókat is kapnak, de még több olyan fejlesztést is tervezünk, amelyekkel a józsefvárosiak biztonságérzetét szeretnénk növelni.

Bár úgy fogalmaz, nem pártszavazás lesz a szeptember 25-i, mégis a témája erősen összecseng a kormány, illetve a főváros hajléktalanokra irányuló döntéseivel. Mit mond azoknak, akik a Fideszt hajléktalan-üldözéssel vádolják?

Úgy látom főleg szélsőbaloldali, anarchista szervezetek próbálják felhívni magukra a figyelmüket, de kár is beszélni róluk. Az országban nem csak hajléktalanok vannak, hanem otthonnal rendelkező, normális, polgári életet élő családok is, és hát utóbbiak jelentik a társadalom döntő többségét. Elszabadultak a közterületi viszonyok, de nem hagyhatjuk, hogy tovább fajuljon a helyzet. Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy a budapesti kerületek szinte kivétel nélkül szintén fideszes városvezetéssel működnek, és a polgármester kollégák nem fognak körbe tapsolni, ha Józsefvárosból kiszorítjuk a hajléktalanokat, hiszen ezután ugyanis náluk fognak megjelenni. Hogy lehet pártügy egy olyan szándék, ami épp számomra fogja a legkeményebb párton belüli vitákat okozni?

A költségvetés tavaszi elfogadásakor az ellenzék milliárdos hiányról beszélt. Ön azt mondja, egyensúlyban van. Ki mond igazat?

Természetesen én. Na, félre a tréfát. Nem ugyanarról beszélünk. A városfejlesztés kapcsán a kerület az elmúlt évtizedben milliárdos nagyságrendben vett föl fejlesztési hiteleket. Ezeket magam is szükségesnek érzem, ugyanis azok az összegek kézzelfoghatóan jelen vannak Józsefvárosban. Corvin Sétány, társasházi felújítások, térrendezések, sétálóutcák, iskolák rendbetétele, ezernyi valós és fontos dolog. Ráadásul ezen összegeket nem csak úgy elköltjük, hanem pályázati, és vállalkozói milliárdokat tudunk általuk a kerületbe mozgatni. Sokkal többet, mint ami ebből a saját részünk. Szóval ez rendben van. Az ellenzék ezekről a milliárdokról beszél valószínűleg. Ez persze azért jópofa dolog, ugyanis éppen a korábban kormányon lévő mostani ellenzékiek vették föl a hiteleket. Ha én azt mondom, rendben, hasznos volt, jól tettétek, akkor tőlük is elvárható az, hogy legalább saját magukkal egyetértsenek. Ezeket a hiteleket persze vissza kell fizetni. Minden évben beletervezzük a kerület költségvetésébe a konkrét összegeket, és gondos gazdálkodással ez nem okoz problémát. A kerület költségvetése tehát egyensúlyban van. Jut pénz a fejlesztésekre, a működésre és a hitelek visszafizetésére is.

Ha ennyire jól áll a kerület, akkor miért nincs pénz a hajléktalan-ellátásra?

Ez nem pénzügyi, hanem elvi kérdés. Saját problémáinkat megoldjuk, az ahhoz szükséges pénzt előteremtjük. De a hajléktalanság Józsefvárosban nem saját probléma. A hozzánk bevándorolt több ezer hajléktalan más helyeken vesztette el a lakhatását. Róluk nem nekünk kell gondoskodni, hanem azoknak a településeknek, ahonnan ideérkeztek. Nem fogok elpazarolni egy józsefvárosi forintot sem mások települések hajléktlan-problémáinak megoldására. Akkor joggal mondanák a kerület lakói, hogy nem erre választottak meg? Az utcáinkon élő hajléktalanoknak csak a töredéke jutott a kerületből az utcára. Róluk természetesen gondoskodunk, mert ők valóban józsefvárosiak. De senki másról.

Évtizednyi ígérgetés után végre elkezdődik a Teleki téri piac felújítása. Ennek kapcsán Ön politikai és sajtótámadások kereszttüzébe került, de az árusok sem kímélték. Biztos abban, hogy jó úton jár?

Bármilyen lépés, ami az ottani balkáni viszonyokat rendbeteszi, csak jó irányba vihet. Mindig voltak hangoskodók, mégsem történt soha semmi. A 21. században nem így kell kinézni egy belvárosi piacnak. Én pedig nem azt vállaltam, hogy beszélek a rendről, hanem azt, hogy megvalósítom. Újraépül a piac, lesz hely az árusoknak, nem növekszik a bérleti díj. Lesz mellette egy olcsó diszkontáruház, jó árakkal és árukkal, munkahelyeket teremtve. És mindennek a nagyrészét az áruház fizeti. A lakosság szempontja az elsődleges. Aki közterületi italmérésként akar működni, annak az új piacon erre már nem lesz lehetősége. Ha ettől sértett, és cikkeket írat különböző újságokba, ám tegye. Ha meg az LMP többért akar építkezni, növelvén a piac árait, azt javaslom, a forrásokat is keresse meg hozzá – mert arra soha nincs ötlet. Mi piacot építünk, ők kritizálnak. De ha a kritikusaink megtehetnék a gyakorlatban is mindazt, amiről beszélnek, akkor tönkrevágnák a kerület költségvetését, és az új piac helyett egy félbehagyott sokszázmilliós betongödröt és fémvázat kerülgethetnének a lakók.

A Józsefvárosi újság is teljes terjedelmében közli Civilváros címen kiadott új civil-stratégiáját. A kiadás időzítése a hajléktalanságról szóló népszavazási kampány sűrűjében igencsak feltűnő…

A hajléktalanokat nem azért akarjuk a kerületből kiszorítani, mert ebben örömünket leljük, hanem azért, hogy a kerületiek végre birtokba vehessék a közös tereinket. Mindaddig nem várhatunk semmit a lakosságtól, amíg önkormányzatként magunk mindent meg nem teszünk azért, hogy legyen értelme bármilyen civil aktivitásnak. Biztosan van Józsefvárosban sokszáz olyan ember, aki tevékenyen is részt vállalna a rend és a tisztaság megóvásában, de azért nem elég aktív, mert úgy érzi nincs értelme. A teendők egymásra épülnek. Először ki kell szorítanunk a hajléktalanokat. Ha ez megvan, akkor megáll a lelakás, helyette a kerületiek végre belakhatják a környezetüket. Ha pedig valóban a magukénak érezhetik, akkor tenni is fognak érte. Mi pedig ehhez minden támogatást megadunk. Pénzt, paripát, fegyvert. Erről szól a Civilváros.

Gyakran éri az a vád, hogy pozícióhalmozó. Parlamenti képviselő, a Rendészeti Bizottság Elnöke, Fradi-alelnök, polgármester. Most meg egyszerre három fába is vágta a fejszéjét a kerületben: hajléktalanság, Teleki tér, civilstratégia. A közmondás szerint viszont egy fenékkel több lovat nem lehet megülni, és aki sokat markol, keveset fog…

A közmondások igazságtartalmát nem vitatom. Ám az a több ló valójában csak egy: Józsefváros. Minden más feladatom közben is az lebeg a szemem előtt, hogy hogyan is lehetne valamit tenni a kerületért. Van, ahol ez aligha kíván magyarázatot. Parlamenti képviselőségem sok olyan ajtót nyit meg előttem, ami ha pusztán csak polgármester volnék, nem nyílnának meg. Lobbizok, ezerrel. A Rendészeti Bizottság elnökeként sok olyan józsefvárosi tapasztalatot tudok becsatornázni a parlamenti döntéshozatalba, amely az országnak is hasznára válhat, helyi körülményeinket pedig könnyebbé teszi. A Fradi meg alkalmas arra, hogy a kerület sportéletére pozitív hatást gyakoroljon. Nem csak papíron van értelme a velük való együttműködésnek. Az Ön által említett több fa, is valójában csak egy: Józsefváros rendje, rendezettsége. Rend az utcákon, a tereken, a piacon. Ezek ugyanannak az összképnek a különböző színei, de ezt a képet csak egyszerre lehet megfesteni.

Pár hónap múlva a kerületbe költözik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Ön már beszélt több helyen ennek jótékony kerületi hatásáról. Kifejtené ezt részletesen?

Józsefváros egyediségét, különleges lelkületét nagymértékben köszönhetjük a nálunk lévő sok egyetemnek és a tízezernyi egyetemistának. Egy új egyetem, sokezres hallgatósággal, a kerület egyik legnehezebb sorsú környékén: nagy ajándék. Javítja a közbiztonságot – a hallgatók nagy része rendőr-, vagy katonatiszti pályára készül -, megváltoztatja a környék jellegét és viselkedési normáit, és rengeteg munkahelyet termet, hisz az egyetemisták valahol lakni, enni, szórakozni akarnak majd, és a kerületi vállalkozók élhetnek, és meggyőződésem szerint élni is fognak ezzel a lehetőséggel.

Utolsó kérdésként: mire számít a szeptember 25-i népszavazáson?

Arra, hogy a kerület felhatalmaz: tegyünk rendet, mostantól mindenhol, és mindig.