Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

Boldog gyermekkorom volt a kerületben

Interjú a Józsefvárosi Becsületkereszttel kitüntetett Sárközi Gyulával

2018. június 19. kedd

Sárközi Gyula Budapesten született 1962-ben, gyermekkorát Józsefvárosban töltötte. Szegény sorsú roma családban nevelkedett, ám a családi háttér és a sok munka hozzásegítette ahhoz, hogy kiemelkedő pályát járjon be balettművészként. Lapunknak életútjáról mesélt.

Ha jól tudom, a gyermekkorát Józsefvárosban töltötte, hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?

Először is engedje meg, hogy elmondjam: nagyon jólesett, hogy megemlékeztek rólam ezzel a díjjal. A Lévai Oszkár utca 43. szám alatt születtem (ma Fecske utca – a szerk.), és a Bacsó Béla utcába jártam iskolába. Ketten vagyunk testvérek, a bátyám kiváló szakács lett. A szüleim nem voltak zenészek, viszont mindkét nagyapám prímás volt, így azt gondolták, hogy talán örököltem zenei vénát, ezért elkezdtem zongoratanárhoz járni, de képtelen voltam sokáig egy helyben ülni. Akkoriban láttam először a tévében Fred Astaire-t, és Gene Kellyt, gyerekként az tetszett nagyon, hogy mindig mosolyognak tánc közben.

Mire motiválta mindez?

Jelentkeztem a Balettintézetbe, ahová akkoriban több százan felvételiztek egy-egy helyre. Több rostán keresztül sikerült bekerülnöm. Kilenc évet töltöttem ott, és ez alatt több darabban szerepelhettem gyerekként az Operaház színpadán. Elvégeztem a Táncművészeti Főiskolát, majd 1983-ban az az óriási megtiszteltetés ért, hogy bekerültem a Macskák című darabba, először kartáncosként, majd később ötszázszor táncolhattam el Mefisztulész – a varázsló macska – szerepét.

Ön abban az időben választotta a balettet, amikor még virágzott a cigányzene a budapesti éttermekben. Mit szólt a család?

Engem a tánc vonzott és a szüleim boldogok voltak, hogy megtaláltam azt, amit szeretek, és amihez tehetségem van. Egyébként most is nagyon sok roma fiatalt vonz a balett, csak erről nagyon kevesen beszélnek.

Az Ön intézményében is tanulnak roma fiatalok?

Igen. Sőt, a kormány támogatása révén még állami gondozott gyermekek is járnak hozzánk. Nyilván csodákra mi sem vagyunk itt képesek, de ha csak százból egy gyermek eljut egy komoly szintre, akkor már megérte az erőfeszítés. Nekem ez nagyon sokat jelent.

Az elmúlt évtizedekben mutatott tevékenysége, kitartása azt mondatja velem, hogy Ön kiváló példakép lehet, nem csak a roma a fiatalok számára…

Biztos sokan gondolhatják ezt, de engem nem az motivál, hogy példaképnek tartanak-e vagy sem, hanem az, hogy mesterként tudok-e annyi motivációt, tudást és lelkesedést adni egy-egy növendékemnek, hogy pályára találjon és élni tudjon a lehetősséggel. Ez óriási felelősség. Példát mutatni nem könnyű, és nem is mindig hálás feladat.

El szokott még látogatni Józsefvárosba?

Az oktatás mellett nincs túl sok időm, de mindig jólesik felidézni a régi szép időket, az emlékeket, utcákat és barátokat.

Sárközi Gyula

Sárközi Gyula 1972-től az Állami Balett Intézet növendéke volt, majd a Magyar Állami Operaházban dolgozott, később pedig tíz évig tanított a Magyar Táncművészeti Főiskolán. A Madách Színház tánckarának vezetője volt 1992-től 2016-ig. A nevéhez fűződik a KFKI Kamarabalett létrehozása, majd megalapította a Madách Táncművészeti Iskola és Szakgimnáziumot, amely Zuglóban található

Fotó: Huszár Boglárka/Józsefváros újság

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben