Józsefvárosnak sok művész lakója volt és nagyon fontos, hogy az utókor úgy is kifejezi tiszteletét és elismerését, hogy emléktáblán megörökíti őket. A Palotanegyed egyik kis utcájában a Reviczky utca 7-es számú ház falán alig észrevehetően bújik meg egy emléktábla. Ezen Babits Mihály profilból ábrázolt arcmását láthatjuk, a felirat szerint „Ebben a házban lakott 1916-tól 1932-ig Babits Mihály.” A Szekszárdon született költő Budapesten először a tisztviselőtelepi gimnáziumban tanított, és az iskola közelében, a mai Bíró Lajos utcában lakott. Innen költözött a Reviczky utcába.
A karakteres portrét Zsákodi Csiszér János (1883–1953) mintázta. A szobrász Nagy-Küküllő vármegyében levő Héjjasfalván született. Később Székelyudvarhelyen és Budapesten tanult, a fővárosban az Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos volt mestere. Zsákodi később Zala György munkatársa lett, a világháború előtt pedig már jeles érem- és plakettkészítőként tartották számon. Emellett természetesen köztéri emlékműveket is megformált, ezek között kiemelkednek az I. világháborús hősi emlékek.
A Reviczky utcában, Babits arcképén a jól ismert vonásokat láthatjuk. Karakteres, rá jellemző a tömött bajusz, oldalra fésült haj. Ezt és a ruhagallért alig érzékelhetően, szinte csak néhány bemélyített vonallal jelzi a szobrász. A megformálása a plakettekre jellemző, kis mértékben plasztikus, alig emelkedik ki az alapsíkból. A művész először agyagból mintázta meg a formát, és a levett negatívba öntötték az olvadt bronzot.
Az emléktáblát 1948. november végén leplezték le, a költő születésének 65. évfordulóján. A főváros nevében Pogány Ö. Gábor, míg az írószövetség nevében Barabás Tibor mondott ünnepi beszédet.
Babits Mihály 77 éve, 1941. augusztus 4-én halt meg. Bár már 1931-ben elköltözött az Attila útra, végső nyugalomra Kerepesi úti temetőben lelt.
Ludmann Mihály, művészettörténész