Kis lakásba csöppentük, ahol nagy élettörténetet hallgathattunk meg Ágnestől, aki 9 éves kora óta maga keresi a kenyerét. Libapásztorként kezdte, fiatal lányként dadus is volt, asszonyként pedig az Operában, és az Erkel Színházban volt ruhatáros. Szolgálólány éveiben lett volna lehetősége disszidálni, a második világháború utolsó felvonásában Hamburgig jutott, de ráeszmélt, csak itthon élhet igaz életet. Fogta magát és elindult gyalog haza.

„Három hónapon át meneteltem a magyar határ felé” – emlékszik vissza a próbatételre Kovácsné Nagy Ágnes. „A testvéreim itthon maradtak, velük sem tehettem meg, hogy egy jobb élet reményében elhagyom a hazámat. Amikor végre hazaértem és átléptem a határt, ömlöttek a könnyeim és megcsókoltam a szülőföldemet. Ekkor értettem meg, milyen sokat jelent nekem az otthonom.”

Ágnes nem csak a hazájához, a józsefvárosi lakásához is hű maradt. Ebből a lakásból indította útjára a felnőtt életbe gyermekeit, akik az ország legnívósabb középiskolájában, a Horváth Mihály téren található Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségiztek.

„Józsefváros idősbarát kerület, az év minden napján hálával és megbecsüléssel gondolunk a szépkorúakra” – emelte ki Zentai Oszkár.

„Ezek a köszöntések azért is fontosak, mert nekünk is ajándék, ha egy-egy élettörténetet meghallgathatunk, sőt az élettapasztalatuknak hála, mindig tanulhatunk belőle. Ágika életéből is kiderült, bár rögös volt az útja, ha elesett, mindig felállt. Egy nagy csokor virággal, és Orbán Viktor miniszterelnök által dedikált oklevéllel kívánunk sok erőt a következő évekhez” – tette hozzá a képviselő.

Fotó: Nyári Gyula/Józsefváros újság