Kerületünk jól ismert utcáinak, tereinek sokáig szunnyadó értékeit, szépségét mára már nem csak a józsefvárosiak, de a máshol élők is felismerték, pedig az elkezdett munkának – csakúgy mint megmutatni érdemes kincseinknek – még közel sem értünk a végére.

Sokáig csak az itt élők – mint egy titkos szekta beavatottjai – simogatták meg szemeikkel a sokat látott, kopottan is patinás épületek homlokzatait, belső udvarait, kovácsoltvas korlátait, hiszen kizárólag ők tudták, milyen csodák lapulnak lépten-nyomon a házak mélyén. Hosszú évtizedekig nem jöttek hozzánk sétálni szabadidejükben a családok a főváros másik részéből, ám mostanra egyre többen felfigyeltek az itt rejlő értékekre – a helyi közösségekre, a barátságos, nyitott emberekre, és nem utolsó sorban épített örökségünk vonzerejére. Józsefváros nevét egészen más hangsúllyal ejtik ki manapság, mint évekkel ezelőtt.

Fokozatosan újjáépülő kerületünk kilépett évtizedes, csendes bezárkózottságából, és sorra megújuló épületeivel, utcáival, tereivel újra becsatlakozott Budapest vérkeringésébe, fontos és szerves részévé válva fővárosunknak. A Palotanegyed mellett a Corvin Sétány méltán népszerű már a kül- és belföldi turisták körében is, az Orczy-park újra gyerekzsivajtól hangos, és a fokozatosan haladó, egész Józsefvárosra kiterjedő rehabilitációs program élhetőbb lakókörnyezetet biztosít az itt élők számára. Aki józsefvárosi, tudja: kerületünk mindig is város volt a városban. A nagyvárosi lét alapélménye, az elidegenedés és az ismeretlenként egymás mellett élés itt ismeretlen fogalmak voltak. A szomszédok ráköszönnek egymásra, mint egy kisvárosban, és egy közösség tagjaként élik mindennapjaikat.

Ez ne is legyen soha másként, de örüljünk annak, hogy közel negyedévezred felhalmozott tárgyi emléke és öröksége újra visszanyeri régi fényét és egyre vonzóbbá teszi szeretett Józsefvárosunkat mások szemében is! A hosszúra nyúlt mellőzöttség után mutassuk meg magunkat, lássák meg mások is, miért jó itt élni!

Boldog 241. születésnapot, Józsefváros!

Szöveg: Zékány János

Fotó: Huszár Boglárka, Baranyai Attila, Senger Nikolett/Józsefváros újság; Fortepan