Mi alapján választotta ki a gálakoncerten elhangzó műveket?

Teljesen szabad kezet kaptam a műsor szerkesztéséhez, így többnyire a kedvenceim közül szemezgettem. A két nagy „szerelmem”, az Aida és a Tosca semmiképp nem maradhatott ki a repertoárból. Emellett Verdi művei közül még a Trubadúrt is belevettem a műsorba. Sokszor és nagy sikerrel énekeltem itthon és külföldön egyaránt. Elhangzanak majd dalok a Nabuccoból és a New Yorkban is nagy sikerrel előadott Sába királynőjéből is, illetve Ponchielli Gioconda című operájából, aminek február 22-én lesz a bemutatója az Erkel Színházban. Emellett felvételről elhangzik majd egy részlet Wagner Lohengrinjéből, illetve Richard Strauss Az árnyék nélküli asszony című operájából is.

Hogyan épít fel egy-egy szerepet?

Számomra a zene és a szöveg együtt léteznek, nem különíthetők el egymástól. Ezért egyszerre, egy folyamatként élem meg a zene és a szöveg tanulását. Zeneileg és színészi szempontból egy folyamat részeként kezdem el elképzelni, megérteni az általam alakított karaktert. Persze előfordul, hogy a rendező egészen más megvilágítást tart fontosnak, másképp látja a hősnőt, mint én. Most például a Gioconda címszerepének megformálására készülök, aki számomra egy valódi hősnő. El tudja engedni a szerelmét, képes az önfeláldozásra. Ő maga nem lehet boldog, mégis képes óriási áldozatokat hozni mások boldogságáért.

Mennyit kell kitépnie a saját lelkéből egy-egy próbafolyamat során?

Nagyon sokat. Sokszor sírok, amikor éppen tanulok egy-egy szerepet, vagy részleteket hallgatok egy operából. Nagyon meg tud érinteni a fájdalom és a szépség egyaránt. Mi a színpadon talán nem pont ugyanazokat a fájdalmakat, érzéseket éljük meg, mint a szereplő, akit megformálunk, de akkor is valami nagyon hasonlót kell felidéznünk, átélnünk. A művészemberek ráadásul többnyire különösen érzékenyek a világ fájdalmaira, nehézségeire és szépségeire, jóságára is. Ez az érzelmi túlfűtöttség sokat segít abban, hogy a színpadon is meg tudjon születni a figura, és az érzéseket erőteljesen ki tudjuk fejezni, közvetíteni tudjuk a közönségnek.

Gondolom, néha Önnek is szüksége van külső megerősítésre, tanácsra. Kihez fordul olyankor?

A külső fül, aki segít és tanácsokat ad nekem a drága énektanárnőm, mesterem, Ónodi Márta, akit a zeneakadémián ismertem meg. A mai napig is járok hozzá órákra, persze már a legmagasabb szinten. A legkisebb rezdülést, hibát is észreveszi. Olyan számomra, mintha második vagy harmadik anyukám lenne.

Fotó: Emmer László

Milyen időközönként jár énekórákra?

Ha tehetném, minden héten mennék. Elsősorban nem is az énekóra, inkább az emberi kapcsolat, a szavakkal ki nem fejezhető tisztelet és szeretet miatt, ami az énektanáromhoz fűz. Általában egyébként akkor járok sűrűbben énekórákra, amikor két szerep között üresjáratom van. Nem a próbaidőszakok alatt kell a legtöbbet gyakorolni és tanulni, hiszen mire elkezdődik a próbafolyamat, addigra már készen kell állni a szerepre énektechnikailag.

Mi jelenti Önnek a boldogságot?

A boldogság számomra a család és a karrier harmóniája. Ma már nagymama is vagyok, van egy csodálatos, tízhónapos unokám, Gabi baba. Hatalmas boldogság, hogy megkaptam a legnagyobb szakmai elismeréseket, hogy a legnagyobb színházakban énekelhettem a legjobb szerepeket, de a magánéletben megélt boldogság semmihez sem fogható.

A huszonöt év alatt megformált szerepek közül ki tudna emelni egy kedvencet?

Inkább kedvenc szerzőket tudnék említeni. Nagyon szeretem Verdi, Puccini műveit, de szívesen hallgatok például Mozartot, Lisztet vagy Bachot is. Ha egy lakatlan szigetre kerülnék, az ő zenéjüket vinném magammal. Na és persze a családomat, valamint a Bibliát.

Szöveg: Tukács Orsolya

Nyitókép: Opitz Tomas