Hazai mozikba dokumentumfilm ritkán kerül, pláne olyan hatalmas vászonra, mint a Cinema City Aréna termeiben megrendezett a dokumentumfilmfesztiválon. Fekete-fehérben, nagyon közeli, rövidre vágott snitteken peregnek az edzések izzasztó, kimerítő képei: mi is ott vagyunk, szinte az arcunkba liheg a srác, ránk cseppen az izzadság. És nincs megállás, mert aki lazít, lóg, kicsit leáll, azt kiütik. KO. Tudja ezt Szabó Zoli is, a kamaszkorból még fel nem nőtt felnőtt, de néha ő is kap pár pofont, és követ el hibát. De aztán továbblép, amiben segíti(k) edzője, edzői is. A film első harmada inkább Sipos Mihályra koncentrál, az egykori józsefvárosi drogos rosszfiúra, maffiózóra, akit egy pisztolygolyó rántott ki a bűnből, s túlélve a lövést megtért, és felhagyott a bűnöző életmóddal. Kissrácokat edz, hol kerületi iskolák udvarán, hol tornatermeikben, vagy éppen otthonában. (Napjainkban a Mátyás téri Kesztyűgyár Közösségi Házban.)

Együtt küzd a srácokkal, illetve Zolival, utat mutat neki, személyes tanácsokat is ad. Zolinak pedig erre szüksége is van, szüleivel, kistestvérével, menyasszonyával él egy kis lakásban, s épp abba akarja hagyni a sulit. Éjszaka melózik – olykor bulizik – s éppen kiderül, apa lesz. Közben várja a ring, a küzdelem, az azzal járó mélypontok, és a végső cél, a profivá válás, amihez ha vannak is segítői, de mindezeket végül egyedül kell – önmagát is legyőzve – elérnie.  

Misi története már régóta foglalkoztatta Ponczók Attilát, a film producerét, illetve Csányi Dávidot, ők ketten jegyzik a film eredeti ötletét. Mint Bogdán Árpád rendező mondja, a történetre ő maga véletlenül talált, Bordás Róbert barátja – aki végül a dokumentumfilm operatőre is lett – egy boxedzésre ment fotózni, ahová ő is elkísérte. „Amikor megláttam azt az emberfeletti erőfeszítést, küzdelmet a ringben, a történet egyből megszólított. Ott láttam meg a srácot edzeni, Misi és Zoli közös története adott ki számomra egy egészet” – mondta a rendező lapunknak. Bogdán Árpád korábbi játékfilmjeiben (Boldog új élet, Genezis) is roma sorsokat állít középpontba, mint mondja, az emberi tartás, a jellem, a küzdelem az, ami megfogja. „Az, hogy ezek cigány karaktereken keresztül jelennek meg filmjeimben egy célt szolgál: ha el tudunk feledkezni a cigány szó generálta előítéletektől, sztereotípiáktól, és meglátjuk a történetekben az emberi küzdelmet, tartást, akkor talán még azt is el tudjuk érni, hogy másképpen gondolkodjanak a nézők egy cigány kisfiúról.” 

A Gettó Balboa forgatása – számtalan józsefvárosi helyszínen – 2015 nyarán indult és végül 2017 teléig tartott. A filmet először a Szarajevói Filmfesztiválon mutatták be 2018 augusztusában, év végén pedig az Ake Dikhea? Berlini Roma Filmfesztivál fődíját nyerte el. Józsa László producertől megtudtuk: már az idénre több fesztiválmeghívása van a Gettó Balboának, többek közt a párizsi Ethnografilm fesztiválra is. „Misi és Zoli története, küzdelme az az út, amit bejártak olyan példaértékű, amit szeretnénk minél több emberhez eljuttatni” – teszi hozzá a rendező. A film áprilisban kerül a hazai mozikba, de az alkotók addig is járják az országot a filmmel, hogy láthassák olyanok is, akik ritkán járnak moziba. 

Szöveg: Nedbál Miklós

Fotó: Huszár Boglárka/Józsefváros újság

Nyitókép: Bordás Róbert