A megnyitóünnepségen Szakolczay Lajos irodalom- és művészetkritikus köszöntőszavait az író betegsége miatt Faragó Laura Kossuth- és Magyar Örökség-díjas énekművész, népdalénekes tolmácsolta. Az író kiemelte, hogy az aradi születésű festőművész érzékeny lélekkel, erősen kötődik a gyökereihez és a hagyományokhoz.

A gyakran ábrázolt hazai táj túlmutat önmagán: az emberi érzelmek absztrakciói jelennek meg benne. A folthatások, a hullámzások egyúttal a belső érzéseket is közvetítik. A művész által korábban is előszeretettel használt hideg színek: kék, zöld és lila most is dominálnak, de észre lehet venni a metaforikus gazdagságú sárga szín hangsúlyos jelenlétét is. A sárga szín által megjelenő fény azonban mégsem az Édenkert boldogságát jeleníti meg, sokkal inkább a belső érzések látomásszerű közvetítésének eszköze.

„Siska-Szabó Hajnalka képein csodaként jelenik meg a nap, a mindent átvilágító tiszta fény. A festményeken halványan feltűnő kereszt sosem a golgotai út tragikus fájdalmát idézi, sokkal inkább a megváltás, az újjászülető lélek gyönyörűségét. Az ember alakja csak elvétve, jelzésként jelenik meg az alkotásokon, melyek a természet erőit vallomásos erővel szólaltatják meg” – hívta fel a jelenlévők figyelmét Szakolczay Lajos írása.

Az ünnepséget Faragó Laura erdélyi balladái, illetve a Tallián Mariann és Lázár Balázs színművészek által előadott versek tették teljessé.

Siska-Szabó Hajnalka aradi képzőművész és pedagógus. Képei a realizmus és az absztrakt világ metszéspontjában helyezkednek el.

Vonzódik a hideg színekhez, légies, látomásszerű tereket képez. Úgy mutatja be a tájat, mint az objektív fókuszát. Először távolból és aztán ráközelítve, ahol a tájelemek már absztraktnak tűnhetnek. 2003 óta rendszeresen szervez Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótáborokat szülőhelyén, az Arad megyei Nagyzerinden.

Fotó: Senger Nikolett/Józsefváros újság