Hét testvérével és szüleivel nőtt fel, egy boldog és nagyon szerető, összetartó családban. Mint mondta, ezért lehet, hogy később ő is szeretetben és harmóniában nevelte három gyermekét, akikre soha nem volt panasz, mindig nagyon büszke volt rájuk. Két fia és lánya sok-sok unokával is megörvendeztette már a szépkorú hölgyet, és hamarosan a legkisebb dédunoka is megszületik.

Unger Lászlóné elmesélte: a nagyobbik fia, Gyuri ma is vele él – feleségével együtt –, sosem hagyta el őt. Itt nevelte fel gyermekeit, és mindenben segít édesanyjának. Szerencsére Erzsi néni, bár a lakásból egyedül nem megy ki, nagyon önálló, menyével együtt főznek, takarítanak. Amikor épp’ nincs feladat, olvas vagy tévét néz. Gyermekkora óta a történelem szerelmese, így legtöbbször ilyen témájú könyvekhez nyúl és ilyen műsorokat is keres. Mint mondta: „a múltra nem jó visszaemlékezni, de nem szabad elfelejteni”.

Erzsi néni sosem váltott munkát, 50 évig volt üzletvezető, minden nap reggeltől estig a boltban dolgozott. Elbüszkélkedett azzal is, hogy munkája során egyszer sem volt rá panasz, mindig odafigyelt a dolgozóira, segítette, támogatta őket, cserébe pontosságot és precizitást várt el. Férje – aki sajnos már nem él – rendőrtisztként dolgozott. Erzsi néni kislányos mosollyal megjegyezte, hogy nagyon jóképű volt, amikor hozzáment feleségül.

Elmesélte azt is, hogy 23 éve él Szigony utcai lakásában. Akkor költöztek ide, amikor férje nyugdíjba ment, szolgálati lakásukat ekkor cserélték el egy rendőrtiszttel. Életének egy-két pillanatába nemcsak a történeteken, hanem képeken keresztül is beleshettünk, Erzsi néni megmutatta a szobáját és a fényképeit is.

Fotó: Senger Nikolett/Józsefváros újság

Szöveg: Beleznai Csenge