Programok

Eseménynaptár

Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

KERESÉS

„A padon szotyizó, csellengő kölyköknek is megszavazom a bizalmat”

Interjú Balogh József táncművész és koreográfussal

2019. március 20. szerda

Hatévesen már Michael Jackson moonwalkját utánozta le a klippekből, és addig nem állt meg, amíg a mozdulat nem sikerült tökéletesen. Balogh József hip-hop táncos a kerületünkben működő Dance Force Tánciskola vezetője, aki olyan országos sikereket ért már el csapatával, amire nem csak józsefvárosiként lehetünk büszkék. Hogy miért szabta át az apukája öltönyét kisgyerekként, és hogy miben rejlik a többnyire romákból álló tánccsoport sikere, többek között ezekről beszélgettünk a táncpróba szünetében a Kesztyűgyár tükörtermében.

Énekelni, táncolni - azt gondolom, ezekkel minden gyerek szívesen megpróbálkozik. Nálad hogy lett a táncból egy életen át tartó szerelem?

Művészcsaládból származom, a mozgás és az éneklés mindig része volt az életünknek, mondhatni beleszülettem. Nálam már fiatalon kiderült, a tánc lesz az, ami köré építem az életem, amiből mindig feltöltekezhetem. Nem csak a zene és a ritmus varázsolt el, hanem a színpadi jelenlét is nagyon izgatott. Michael Jackson világa hamar magával rántott; tőle nem csak a mozgáselemeket lestem el, de a megjelenése, a showműsora is hatással volt rám. Hatévesen már a moonwalkját próbáltam leutánozni, és apám öltönyét is magamra szabtam. Levágtam az ujját, kidíszítettem mindenféle csillogós ékszerrel, és persze a kalap sem maradhatott el.

Tudom, hogy több híres előadóművész háttértáncosaként láthatunk a színpadon, én azonban koreográfusként ismerhettelek meg.

Hamar azt éreztem, hogy nekem nem elég, ha csak táncolok, szeretném én magam kitalálni a mozdulatsorokat, a koreográfiát. 16 évesen komplett fellépéseket rendeztem, 22 évesen pedig a semmiből megnyitottam az első tánciskolámat a belvárosban, ami a kezdetektől teltházzal működött. A tanári vénának köszönhetem, hogy nem álltam meg és még nagyobb kihívást állítottam magam elé: megmutatom a világnak, hogy egy nehezebb sorsú, romagyerekből is profi táncos válhat.

Az én gyerekeim is járnak különórákra, nem éppen olcsó mulatság.

Itt Józsefvárosban, a Kesztyűgyárban ingyenesen vehetnek részt a táncórákon a gyerekek. Köszönhető ez annak, hogy nem kell a teremért bérleti díjat fizetnünk. A kezdőtől a profikig, a kicsiktől a nagyobbakig heti három alkalommal tartok órákat. De nem csak táncolni tanulnak itt meg, hanem egyéb lehetőségeket is kapnak: a kerületi fesztiválokon színpadra állhatnak, és megmutathatják mire képesek. Sőt, a legjobbakkal versenyekre is megyünk, és ahogy azt illik, sorra elhozzuk az első díjakat. Legutóbb az országos hip-hop versenyen junior és kids kategóriában lettünk országos elsők, pár hete pedig magyar kupa győztesek lettünk, de szerepeltünk már reklámban, videoklipekben és divat showkon is.

Jól gondolom, hogy számodra misszió is, hogy lehetőséget adsz a kerületi romagyerekeknek?

Roma származású vagyok, szóval igen, fontosnak tartom, hogy megmutassam nekik, hogy nekik is lehetnek álmaik. Én a padon szotyizó, csellengő kölyköknek is megszavazom a bizalmat, ha látom, hogy van bennünk vágy és nyitottság valami többre. Nem történik a táncórákon nagy varázslat, mindössze tudatosítom bennük, hogy hittel és csapatmunkával elérhetik a céljaikat. Nem egy minimumot lövünk be célként, hanem a maximumot hozzuk ki együttes erővel. Ha tudod, mivel motiválhatod őket, akkor elképesztő sikereket érhetsz el velük. Tőlem már négy táncos ment tovább a Táncművészeti Egyetemre. A DanceForce Juniorból Pesti Virágot pedig felvették a Rajkó-Talentum Tánc- és Zeneművészeti Szakgimnáziumba.

Őt láttam én is színpadon és azonnal kiszúrtam a tehetségét.

A tehetsége mellett azonban van benne egy nagy adag szenvedély és elhivatottság is. Virágot zeneileg is széleskörű nyitottság jellemzi; nem csak a hip-hopra fókuszál, hanem jazzt, rockot, komolyzenét is hallgat. A megismerés és az elmélyülés vágya egyszerre tetten érhető benne. Ha mindehhez még megadatik, hogy egy olyan közösségbe kerül, ahol segítik, bíztatják és elismerik, minden esélye megvan rá, hogy kitűnjön és sikeres legyen.

Fotó: Senger Nikolett/Józsefváros újság

Szöveg: Pfliegel Dóra