Akik itt éltek, írtak is a Józsefvárosról. Talán a két leghíresebb vers: Kosztolányi Dezső: Üllői úti fák, Babits Mihály: Haza a telepre

Az egykori 20-as villamos, a Karpfenstein utcában (ma Karácsony Sándor)

Babits verse azért is érdekes, mert konkrétan ír le helyszíneket, épületeket. Az 1914-ben alkotott költemény ismert sorai:

Sivítva surran az éji sinpár fölött a kocsink s fordulva himbál a Ganz-gyár únott falainál hirtelenebbül a nappalinál. A gyár, a Ganz-gyár, ó Mária! s a pesti lapos Kálvária! A gyár tetején nagy éjjeli nap rak tüzet vörös-izzón, nagy kerek ablak. Leszállni, haza, az éjszakán - ó, régi éjek! régi magány!

Látható, hogy egy villamosutazást ír le a költő, a Körútról a Tisztviselőtelepre. (Ott lakott és – a hajdani Széchenyi Gimnáziumban – tanított Babits.) A villamos az Örömvölgy utcán ment végig, azaz a Diószeghy-n. Ma már nyoma sincs a síneknek. Majd  a szeszgyár mellett megy a kocsi: egy évtizede csak üres telek van a helyén. Végül, mint az idézet is mutatja, elérkezünk a Ganz gyárhoz. Ma már az sem termel, puszta raktár. Majd érintjük a Golgota téren levő Kálváriát: azt meg a szocializmus alatt elbontották.

A 20-as villamos: egykor a Golgota téren közlekedett. A sínek néhány helyen még ma is látszanak

De írnak-e ma is kerületünkről, találnak-e témát a Józsefvárosban a fiatal szerzők? A kerület kiapadhatatlan forrása az irodalmi műveknek. Most két mai, napjainkra jellemző műfajból hoznék példát szemléltetésül. Kálóczy Mihály a Vörösmarty Gimnázium tanulója volt, ma már környezetvédelmi mérnök. A slam-poetry műfajában alkot. Ez egy olyan versfajta, ami igazából nem leírva, hanem előadva él meg igazán. Versének címe: 8 ker ezt apa. Néhány sor belőle:

Tespedt a respekt, hittem, néha szóltam, néha léteztem, sokszor voltam holtan szótlan. Ha padlót fogtam, abból készült a deszkafa, megtanította a 8 ker ezt apa.

Szőcs Petra író, filmrendező a Litera portálon közli blogját. Józsefvárosiként, bár erdélyi származású, így ír:  

Írtam egy verset a rothadásról, és voltam futni. Azt hiszem, ez volt az utolsó kinti futás idén, az Orczy-kertben szép havas sétákat szeretnék már tenni. Ha ilyen hideg az ősz, inkább legyen tél. Nagyon motiváló pedig a Ludovika épülete, elvégre katonák laktak ott, és azok biztos sokat mozogtak, ráadásul felszereléssel, meg minden.

(Gyorsan telik az idő. Úgy érzem, mintha örökké írhatnám ezt a naplót; nagyon féltékeny leszek a következő emberre, mert igazán klassz dolog ez az egész. Többet olvasok, sportolok, mintaéletet élek.)

Felhívtam Katót (a filmemben szereplő kislányt, aki a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál lakik), azt mondta, hogy Szent Ferencről tanultak az iskolában, és nagyon sírt, mert megtudta, hogy mezítláb járkált.

  Természetesen nem arról van szó, hogy ezeket az írásokat össze akarnánk vetni klasszikusaink alkotásaival. De jó dolog, hogy a ma itt élők, a ma műfajaiban is megkísérlik visszaadni érzéseiket, tapasztalataikat a kerületről.