A többnapos programsorozat keretében a Némethes diákok többek között egy – az író életéről szóló – filmet is megtekintettek, majd az ehhez kapcsolódó vetélkedőn mutatták meg, mennyit sikerült elsajátítaniuk a hallottakból és látottakból. Az író mellszobrának megkoszorúzására és a rendhagyó irodalomórára április 16-án került sor.

A koszorúzási ünnepségen a gyerekek megismerhették Németh László néhány gondolatát az oktatás szerepével kapcsolatban. „Az iskola feladata, hogy kiterjessze a rendtartás igényét, a tájékozódás szenvedélyét és képességét, így talán az életbe kilépő ember sem nyugszik bele, hogy agya sejtteleppé váljon, hanem a világ értelmes tetteit irányító modelljét építse állandóan magában” – tolmácsolta az író által megfogalmazott gondolatokat Seregi-Erdős Ildikó logopédus.

Az ünnepség záróakkordjaként az osztályokat képviselő diákok elhelyezték a mellszobornál az emlékezés virágait.

A gyerekek Németh Magda nénitől megtudhatták többek között, hogy az iskolaorvosként dolgozó író – akinek kedvenc étele a madártej volt, sok-sok mazsolával – rendszeresen olvasott esti meséket a lányainak.

Kiderült mások mellett az is, hogy a Nyugatosok közül Szabó Lőrinc és Illyés Gyula is gyakori vendégek voltak a családnál, hogy vasárnaponként általában kirándulni mentek, és hogy nyaranta gyakran üdültek Balatonkenesén.

Németh Magda bemutatta a gyerekeknek a család közeli barátjának, Bohuniczky Szefinek „A fiatal Németh László és környezete” című művét is, melyből elmondása szerint még ő maga is sok újdonságot tudott meg a családjáról, legidősebb nővérének haláláról és az édesapjáról.

Fotó: erdelyinaplo.ro

Németh László Kossuth – díjas magyar író, drámaíró, 1901. április 18-án született Nagybányán. Bölcsésznek készült, 1919-ben magyar–francia szakos bölcsészhallgató, de 1920 tavaszán átiratkozott az orvoskarra, ahol fogorvosi diplomát szerzett 1925-ben. Ugyanebben az évben a Nyugat novellapályázatán a Horváthné meghal című paraszttörténetével első díjat nyert. 1926-tól esszéi, könyvismertetései jelentek meg többek között a Nyugatban és a Protestáns Szemlében. Legismertebb művei: Emberi Színjáték (1929), Gyász (1935), Bűn (1936), Iszony (1947), Égető Eszter (1948), Irgalom (1965)

Fotó: Huszár Boglárka/Józsefváros újság

Szöveg: Tukács Orsolya