Hogyan éltek, dolgoztak, teremtettek otthont, városrészt, érdekvédelmet azok az emberek, akik 125 éve városrészt építettek maguknak Józsefvárosban – erről szól a Tisztviselőtelep. Több mint egy évszázadon át afféle rezervátumként újította meg magát ez a különös kertváros, amelyben látványosan érvényesült az „Összefogva könnyebben megy!” életelv – mondják a Tisztviselőtelepi Önkormányzati Egyesület vezetői, és a telep összetartó erőit kutatva így összegezett egykor Pilinyi Péter, kerületi múltkutató is.
1886-idején
„Megegyeztek, hogy egy parcellázott telken csak két építmény létesíthető, s a tulajdonos ott is kell lakjon és két emeletesnél magasabb ház nem építhető - ez volt akkor az egyezményes fék, hogy a Tisztviselőtelep ne lehessen telek és lakásüzérkedések terepe. Zöldnövény, virág, és nem csak homlokzat, de teljes épületcsinosítás, a gondosan tervezett széles, nagyforgalmú, és szűkebb, intimhangulatú utcácskák között, összefogás, az érdekek összehangolása - ezek voltak az alapértékek összegeznek Czuppon Zsolt, és Schmidtné Lengyel Csilla a Tisztviselőtelepi Önkormányzati Egyesület alelnökei, amikor a 125 éves múltról, és a tiszteletére rendezett ünnepségekről kérdeztük őket. A hagyományok továbbélése, hogy a tavaszi Rózsabál és az őszi Erzsébet-napi mulatság közé tervezték az itt élő közösség társas eseményeit.
A polgárság fészke-melegágya
Az, hogy egy napjainkban szervezett séta a Tisztviselőtelepen „skanzen” élményt nyújthat, generációk erőfeszítéseinek tükre. Az állampárt időszakában kimondva is a magát újjászervezni szándékozó polgárság „fészke” volt a Tisztviselőtelep, hanyagolása pedig a „stratégia” része volt. Ezer lelemény és újra az összefogás működött, hogy a rendszerváltás idejére még állt és élt a telep, közben a generációváltás, és a lakosság elöregedése is tényezővé vált. „Házépítő tisztviselők egyesülete” névvel indították az alapítók az építkezést, az Orczy út 30. alatt tartja számon az emlékezet az első felépült házat, emléktáblát is avattak a falán. Ez a Kaiser-villa jelképezte akkor is, most is a kertes családi ház lakóeszményét és az itt lakók életérzését.
Bálok közé szervezett társas-élet
A mai Kalocsa étterem valaha favázas „szín” volt, ez volt az egykori egyesületi székhely, aztán kaszinó lett belőle, s hogy ez milyen szerepet töltött be a formálódó polgárság társas életében, a máig ott zajló Rózsabálok hangulatán is mérhető. A bál nemcsak a rózsanyílásnak, de a telep száz és ezer rózsával borított portáljának a köszöntése is volt. Ezt újra csak Pilinyi Péter múltkutató emlékezéseiben olvashatjuk. Józsefváros civil kurázsijának gyakorló-terepe, a formálódó polgárság életerejének, céljainak működési kerete, ez mára a Tisztviselőtelepi Önkormányzat Egyesület tevékenységi lényege. Sok dologban nehezebb, több dologban könnyebb az egyesület élete, mint az elődöké. A régieknek önálló telepi rendfenntartó szervezete volt, mára ez a kerületi rendőrkapitánysággal kialakult kapcsolat révén fölösleges. Ugyanígy olajozottabb az érdekképviselet a kerületi önkormányzatnál, hiszen Ferencz Orsolya és Vörös Tamás képviselők „testközelből” ismerik a tisztviselőtelepiek életét és látásmódját, s a kerület polgármesterét se kell győzködni a telep értékeinek megóvása érdekében.
A hely szelleme
Az Üllői út – Orczy út - Vajda Péter utca és Könyves Kálmán körút határolta Tisztviselőtelepen négyezer ötszáz ember él. Önálló honlappal, programsorozattal köszöntötték a 125 éves múltat, a valaha és napjainkban itt élő és alkotó művészek alkotásaiból rendeztek képzőművészeti kiállítást. Az egyesület székházában rendezték a telepről szóló helytörténeti kiállítást. Több mint száz egyesületi tag „élteti a lángot”, a fennmaradást értelmes és mozgósító programokkal akarják megtölteni, s ha arra gondolunk, hogy sokéves munkájuk révén a Tisztviselőtelep „műemléki védettséget” kapott, látható, hogy az egymásnak vetett hátak világa, a közös erőfeszítés eredője, a józsefvárosi Tisztviselőtelep, sokáig lehet, maradhat a kerület ékessége.
H.I.