Az ünnepi megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével vette kezdetét. Sántha Péterné alpolgármester beszédében emlékeztetett: a hősök napja – az 1917 évi 8. törvény szerint – a nemzet katonai mártírjainak a napja. „Azoké, akik akkor is bátrak voltak, amikor minden józan megfontolás kiállásuk, kitartásuk és hűségük ellen szólt. Akik Balassi Bálint szellemiségének örökösei voltak” - mondta, felidézve a költő sorait: „Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak”.

Az alpolgármester rámutatott, történelmünk hősei, a katonák a mi felmenőink: ükapáink, nagyapáink, apáink. És bár sokáig vitatottak lesznek azok a döntések, amelyek Magyarország mindenkori katonai szerepvállalásaihoz vezettek, katonáink áldozatai – ideológiai és politikai értékelésektől függetlenül – valósak. „Hajtsunk hát fejet mindazok előtt, akik azt tették országunkért és mindannyiunkért, amit esküjükhöz híven tenniük kellett” – zárta beszédét az alpolgármester.

Ezt követően Benkő Péter színművész elszavalta Ady Endre: A tűz csiholója és Petőfi Sándor: Sors, nyiss nekem tért című versét, majd a jelképes sírnál Sántha Péterné helyezett el koszorút kerületünk önkormányzata, valamint a Fidesz-KDNP józsefvárosi szervezete nevében. Az ünnepség záróakkordjaként a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágait.

A Magyar Hősök Emléknapja

A Magyar Hősök Emléknapja egy 1917. évi törvényre vezethető vissza, amely arra kötelezett minden települést, hogy méltó emléket állítson elesett hőseinek, ám 1946-ot követően a hivatalos ünnepségek megszűntek. 2001-ben az Országgyűlés újra nemzeti emléknappá nyilvánította május utolsó vasárnapját, hogy méltó módon emlékezzünk meg a hazáért életüket áldozó hősökről. 

Fotó: Huszár Boglárka/Józsefváros újság

Szöveg: Zékány János