Az utcát az 1910-es években még Óriás utcának nevezték, majd 1928-ban Thék Endréről (1842–1919) a magyar bútor- és zongoragyártás nagyiparosáról nevezték el, akinek itt volt a gyára. Azonban az államosítás korában egy utca nem viselhette az egykori gyártulajdonos nevét, így 1952-ben átkeresztelték Leonardo da Vincire, aki abban az évben ötszáz éve, 1452-ben született. A névválasztás ugyanakkor talán inkább Engelsnek, Marx munkatársának hatása lehet: az ő sorai olvashatók az arckép mellett, aki jó véleménnyel volt a polihisztorról. Ez pedig az ötvenes években már sokkal inkább megmagyarázza a névválasztást.

Az átnevezés után nem sokkal később, 1954-ben került a helyére a bronz domborművel díszített emléktábla. Az alkotója Vilt Tibor (1905–1983) volt. Vilt sokféle stílusából ez a szocreál időszakának a terméke, a formázása pontos és hiteles. Mintául Leonardo időskori önarcképét választotta, pontosan követte a rajzon látható dús szemöldököt, a szem alatti ráncokat. Amit nem utánoz, az a haj és szakáll szép rajzolatú párhuzamos hullámai. Ezeket összefogottan, tömören jelenítette meg, ellentétben az arc lesimítottságával itt érdesebbé tette a felületet. A mű egy kétségtelenül felkészült szobrász rutinmunkája, amelyből hiányzik az önarckép bölcs derűje. A bronz domborművet kimélyített ablakba helyezték, a hordozó csiszolt kőlapon aszimmetrikusan helyezkedik el.

Fotó: Nedbál Miklós/Józsefváros újság

Szöveg: Ludmann Mihály