Létem keresztje címmel nyílt tárlat Eőry Emil szobrász és festőművész alkotásaiból a Józsefvárosi Galériában június 7-én, a művész 80. születésnapjának előestjén. Az eddigi életmű összegzésének is tekinthető kiállítás közel fél évszázad munkáiból szemezgetve önmagukon túlmutató önportrékkal – kisplasztikákkal és karakteres festményekkel – várja a közönséget a József körúti kiállítóteremben.
A tárlatot megnyitó művészeti író, Novotny Tihamér egyebek mellett arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy az önábrázolás az öröklétet megteremtő mágia is egyben.
Novotny Tihamér és Eőry Emil
„Az egyéni alkotói ösztön és a több évszázados tapasztalat is arra sarkallnak, hogy, ha egy festőnek problémája támad a világgal vagy önmagával, fessen önarcképet”– osztotta meg gondolatait a közönséggel a művészeti író.
Majd hozzátette: Eőry Emil első önportréi még naturalista és mágikus realista hatásokat mutatnak, de csak a fej, az arc kidolgozott rajtuk, a mögöttes tér már elnagyolt. Innen jutott el az expresszionista és kubista stílusjegyekben gazdag, önmagát elsősorban a rá jellemző szakáll, bajusz és hosszú haj hármasával stilizáló portrékig.
A művészeti író emlékeztette a jelenlévőket, hogy egy portré művészi rangra csak akkor tesz szert, ha nem csupán az arc, de a lélek, a belső portréja is. Márpedig – mint megállapította – Eőry Emil önportréin a benne megszülető, belső valóságot vetíti ki a vászonra, és mind festményein, mind a bemutatásra kerülő, önábrázoló jellegű kisplasztikáin egyszerre tekint a lelkébe és a külvilág történései felé.
A megnyitóünnepséget Bertha Zsolt szépíró és dalszerző műsora tette teljessé, aki saját dalaiból adott ízelítőt a közönségnek.
A július 8-ig megtekinthető tárlathoz kapcsolódva az érdeklődők június 19-én, szerdán 17 órától egy rendhagyó tárlatvezetésen is részt vehetnek, melyen az alkotóval is találkozhatnak.
Fotó: Senger Nikolett/Józsefváros újság
Szöveg: Tukács Orsolya