Programok

Eseménynaptár

Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

KERESÉS

A száz éve elhunyt Csontváry Kosztka Tivadar síremléke

Festőzseni – Patikus álruhában

2019. június 25. kedd

1919. június 20-án, Budapesten, éhezéstől legyengülve meghalt a magyar festészet különös, magányos alakja, Csontváry Kosztka Tivadar. Bár síremléke Józsefvárosban, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található, nem itt helyezték örök nyugalomra, sőt, maga a sír is jelképes csupán, hiszen az Óbudai temetőbeli nyughelyét 1953-ban felszámolták.

Csontváry 1853-ban született a Sáros vármegyei Kisszebenben, a mai Szlovákiában, és az apját követve ő is gyógyszerésznek tanult. A festészet felé egy égi hang irányította, amely 1880-ban azt súgta neki: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél.” A következő évben ellátogatott Rómába, hogy megnézze Raffaello képeit, mert jó, ha egy festő tudja, kinek a műveinél kell jobbat alkotnia. Ezután Gácson patikát nyitott, és csak 1894-ben kezdett el rajzot tanulni különböző szabadiskolákban. Ekkor kezdődött a festői korszaka is, de a nagy képei sorát az 1902-ben festett Selmecbánya látképe nyitja, amelyet követett a Nagy Tarpatak völgye a Tátrában, a Taorminai görög színház és a Baalbek, amely a maga 385x714 cm-es méretével a legnagyobb Csontváry életművében. Másfél évtizedes alkotói időszak után 1909-ben festette utolsó képét, ezután írásban jelenítette meg a gondolatait.

Halála után 1919. június 28-án az Óbudai temetőben helyezték végső nyugalomra, sírját 1953-ban felszámolták. Szimbolikus síremlékét 1967-ben állították fel a Kerepesi úti temetőben. A festő alakját Kerényi Jenő mintázta meg. A szobor az álló festőt ábrázolja, aki jobb kezében a palettáját, felemelt baljában ecsetét tartja. Érdekes és divatos szobrászi kihívás a síkbeli alkotás téri rekonstrukciója. Ez lehet egészen naturális és akár szabadabb értelmezésű is, mint ahogyan Kerényi művén látjuk. A szobrász kerülte a finomabb részletek pontos megjelenítését, a karakterre és a mozdulatra koncentrált. Ez a formák geometrikus, elnagyolt és aránytalan megjelenítésében is látható. A festő önarcképén nem ecset van a kezében és a palettát is másként tartja, de ennek a megváltoztatása a szobrász szabadsága. A festő tükörben nézve jelenítette meg önmagát, ezért fordult meg a festményen a jobb és baloldal. A koncentrált figyelmet a szobrász a szemgolyók erőteljes hangsúlyozásával jeleníti meg. Ne lepődjünk meg, ha Pécsett jártunkban ennek a szobornak a pontos másával találkozunk, ezt később, 1979-ben állították fel a Csontváry Múzeum előtt.

Fotó: Huszár Boglárka/Józsefváros újság

Szöveg: Ludmann Mihály, művészettörténész