A Teleki téren sétálva egy piciny emléktáblát fedezhetnek fel a járókelők szerda, június 26-a óta az egyik virágágyás mellett. A táblát a Társak a Teleki térért Civil Egyesület állíttatta az egyik alapítótag, a mindig mosolygós és tevékeny Csizmadia Györgyné emlékére egy szerény, sallangoktól mentes ünnepség keretei között. A június 26-i családias megemlékezésen Sára Botond polgármester is részt vett.
A Társak a Teleki térért Civil Egyesület a Teleki tér megújulását megelőző ötleteléseken részt vevő, lelkes környékbeli lakókból alakult, akiket a közös célok és a munka kovácsoltak közösséggé. Végigkövették és segítették a tér felújítását, az átadás óta pedig gondozzák, tisztán tartják azt, valamint sokszínű rendezvényeket szerveznek itt a kerületbeliek szórakoztatására.
Egy 92 éves tagjuk, Csizmadia Györgyné, Marika néni még tavaly nyáron is bőszen gyomlált, ha észrevette, hogy felütötte a fejét valahol a gaz, sőt volt egy virágágyás, amit kimondottan csak ő ápolt, és ültetett bele virágokat, hogy ékessége lehessen az amúgy is csodás Teleki térnek.
Emellé a tündöklő piciny virágsziget mellé került most a táblácska, a decemberben elhunyt Marika néni emlékére.
A józsefvárosiak által jól ismert idős hölgy 1947-ben jött fel a fővárosba szerencsét próbálni. 1954-ben megházasodott, párjával 1956-ban költözött a nyolcadik kerületbe, egy lányuk született. Férjét 1990-ben vesztette el. Marika néni utolsó pillanatáig nagyon aktív életet élt, kivette a részét a Társak a Teleki Térért Egyesület munkájából is, és rendszeresen pogácsával kényeztette társait.
A minap rendezett megemlékezésen Frank Sándor, az Egyesület alelnöke úgy nyilatkozott róla, hogy okos, humoros, barátságos hölgy volt, stabil oszlopa az Egyesületnek, akiből békesség és megértés sugárzott, mindig a megoldáson törte a fejét, és sosem felejtett el mosolyogni.
A Mészáros Attila szobrász által mintázott emléktábla is erre hívja fel a figyelmet Marika néni megörökített mosolyával és az alábbi, gravírozott idézettel: „A mosoly értéke semmibe se kerül, de sokat ad. Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.”
Fotó: Baranyai Attila/Józsefváros újság
Szöveg: Imre Zsófia