A legtöbbünk fejében az az illuzórikus elképzelés él, hogy cukrászdát üzemeltetni csupa móka és kacagás, ahol a legnagyobb fejtörést az okozza embernek, hogy édes vagy sós süteményeket majszoljon éppen. Félek, össze fogja törni ezt az idilli képet... Mi a valóság?

A valóság sajnos tényleg nem ez. Nagyszerű dolog cukrászdát üzemeltetni, de rengeteg munkával jár. Mi például heti hét nap nyitva tartunk, folyamatosan új dolgokkal kísérletezünk, amit igényelnek is a vendégek. Nem lehet elkényelmesedni.

Az üzlet portálján az 1957-es évszám látható. Ez ugye az alapítás dátumát jelenti?

Igen, hogyne. De a családom, azaz a szüleim a csak a nyolcvanas évek elején vették át az üzletet egy Szabó József nevezetű cukrászmestertől – az már csak a sors fintora, hogy az én férjem is családneve is Szabó. Édesapám után az üzlet ekkortól Kovács Cukrászdaként lett ismert, és még sokan ma is így emlegetik a környéken. A férjemmel 2013-től üzemeltetjük a helyet, akkor változtattuk meg a nevét Budapest Cukrászdára. Kicsit átalakítottuk, modernizáltuk a helyiséget, de a funkció természetesen megmaradt. Ott a falon (mutat egy fekete-fehér képre), azon a fotón édesanyám látható egy régi kávéfőző mellett. Az a kép is itt készült, és azon a gépen még én is főztem feketét, mikor a szüleim mellett dolgoztam.

Vannak még azokból az időkből ide szokott vendégeik?

Hogyne, sokan visszajárnak hozzánk olyanok, akik a szüleim idejében lettek törzsvendégek. A legtöbb vásárlónk persze a környék lakói közül kerül ki, de az utóbbi időben nagyon megnőtt a betérő turisták száma is, ami régen egyáltalán nem volt jellemző.

Miben változtattak, mikor átvették az üzletet a férjével?