Ligeti Miklós a századforduló – félreértések elkerülése végett a 19. és a 20. század fordulójáról van szó – talán legjelesebb magyar impresszionista szobrásza volt. Több, közismert köztéri szobor köthető nevéhez, ám ezúttal egy kevésbé ismert alkotását mutatjuk be olvasóinknak, amely Bolla Mihály minisztériumi tanácsos és családja síremlékét díszíti.
Budapest egyik legjelentősebb temetője, a Fiumei úti Nemzeti Sírkert, ahol számos jelentős művészi értékű emlékművet találunk. Ez utóbbiak közé tartozik a százegy éve felállított Bolla-síremlék is. Bolla Mihály minisztériumi tanácsos volt, akit Pusztaföldvár település, szülőhelyének jótevőjeként ismertek. Az ő nevéhez fűződik az 1913-ban felépített evangélikus templom, amiért őt a községben díszpolgári címmel tüntették ki. Síremlékét halála után két évvel, 1918-ban állították fel a Kerepesi úti temetőben, a család Ligeti Miklóst bízta meg a mű elkészítésével. Ligeti korának népszerű művésze volt, az ő alkotása a Budavári palota Csongor és Tünde alakja, a legismertebb műve a Városligetben felállított Anonymus-szobor. A temetői szobrászat sem állt tőle távol, ő is kivette a részét ebből az alkotói tevékenységből sok kiváló kollégájához hasonlóan.
A Bolla-síremlék márványból készült. Háromlépcsős talapzaton áll a boltíves kapura hasonlító fülke, amelyben két plasztikusan megformázott alak látható. Kortalan és időtlen szereplők ők, erre utal az öltözetük is. A női alak virágcsokorral a kezében fogadja az előtte ülő, hódoló tekintetű férfit, aki két kezével fogja a nő kinyújtott jobbját. Visszafogottság és csendes harmónia jellemzi a jelenetet – beletörődés a megváltoztathatatlanba, amely így a megélt drámából szelíd szomorúsággá alakult át.
Ludmann Mihály, művészettörténész