Milyen előadások várják az Erkel közönségét a következő, „Keresztény évadban”?

Szeptemberben a Billy Elliot utolsó sorozatával kezdjük az évadot, lesz Carmina Burana, a Hunyadi László pedig nyolc év után az OperaKaland sorozattal búcsúzik: szerte az országból érkeznek majd rá diákok. Novemberben visszatérnek a repertoár-előadásaink, egyebek mellett a híressé lett Porgy és Bess és a merész Aida-verzió. December természetesen az advent jegyében telik: lesz Diótörő, Bohémélet, és bemutatjuk Händel Messiásának színpadi, tehát szcenizált verzióját, Mozart hangszerelésében. Új Parsifal és új Don Carlos vár ránk, és II. János Pál egyik darabja is. Trianon 100. évfordulójáról is megemlékezünk június 4-én: az Eiffel Műhelyben egy Kodály-koncert veszi majd kezdetét az aláírás pillanatában, este az Erkelben pedig a Szörényi-féle István, a király immár operává formált előadásával ünnepeljük majd az összetartozást.

Mi vár az Erkel Színházra a felújított Operaház átadása után?

Jelenleg úgy számolunk, hogy a 2020/2021-es évad végén, azaz 2021 nyarán bezárnánk, ha végre ott is elkezdődhetne a korszerűsítés. A már felújított nézőtéri rész a tervek szerint megmarad, de a zenekari árok mellvédjétől a színpad felé el kell bontani az épületet, és a tér felé, a régi pártház irányába, L-alakban ki kell bővíteni, ezáltal méretét és gépezetét tekintve is az Operaházéval egyenértékű lehetne a színpad és a zenekari árok. Ezt egy-két év alatt meg lehetne csinálni, hisz ezúttal nem kötne minket a műemlék-jelleg, úgyhogy a tervek szerint 2023-ban át is adnánk.

Mondhatjuk, hogy a három bázisépület és a bennük látható előadások egységet alkotnak?

A vidék magyarságának mindig az Erkel volt és lesz is a bázisa, ahogy Budapest és az agglomeráció kisebb pénzű rajongóinak is, míg az Eiffel Műhelyház a legkényesebb ízlésű, a különlegességek iránt nyitottakat hivatott kiszolgálni. Az Operaház ma is az elit számára elérhető turistalátványosság, annak is építették, de nekünk gondoskodnunk kell majd a szerényebb anyagi lehetőségű magyar nézők bejuttatásáról is. Ebben a hármas leosztásban tehát nagyon fontos szerepe van az Erkelnek, Közép-Európa legnagyobb ültetett területű színházának.

Szerencsés, hogy így alakult ki a budapesti struktúra: a „puccos” Operaház mellé nyílt egy Népopera, más néven Városi Színház, épp a nyolcadik kerületben, ahol már akkor is sok munkás lakott. Oda – akárcsak egykor – ma is bárki eljuthat, aki operát szeretne hallgatni, hiszen az ezerfős földszint feletti, 800 férőhelyes emeletre már egy mozijegy, sőt egy gyorséttermi szendvics áráért is lehet jegyet kapni. Azon vagyunk, hogy ezt a hozzáférést ne csorbítsuk, az élményt viszont ne korlátozza a színpad szűkössége, vagy a gépezet elavultsága. Így még szebb estéket tudnánk adni a nyolcadik kerületi színházba érkezőknek is.

Az újranyitás óta tart az együttműködés az Erkel Színház és Józsefváros Önkormányzata között, melynek köszönhetően a kerületi lakosok jelentős kedvezményekkel látogathatják az előadásokat.

Az akkori polgármester, Kocsis Máté is jelen volt az újranyitáson, és ez az együttműködés azóta is megmaradt. Sőt szeretnénk elérni, hogy a józsefvárosi lakosság az Eiffelbe is kaphasson majd kedvezményt, hiszen az új bázist gyakorlatilag csupán egy villamosmegálló választja el Józsefvárostól. Hálásak vagyunk, hogy a közbiztonság terén történtek lépések, erre Sára Botond polgármester úr is azonnal reagált. Az volt a kérésünk, hogy az előadás előtt és utáni fél órában legyen jelen egy járőrpáros a színház környékén, és ez megvalósult, sokat számít a tőlünk gyakran késő este hazabotorkáló nézőknek.

Az Erkel Színházon kívül van egyéb Józsefvárosi kötődése is?

Bár veszprémi vagyok, öt évig a Népszínház utcában laktam, a Napház környékén. Nagyon szerettem, mert jó áron lehetett remek lakáshoz jutni arrafelé, és konkrétan semmit sem tapasztaltam az előítéletekből. Ennek már majdnem húsz éve, azóta látom, hogy csak feljebb jutott, csinosodott ez a környék is.

A Zeneakadémián operaénekesként és énekművészként diplomázott.

Az éneklés kiskoromtól kezdve része az életemnek. Gyermekként „templomi énekes” voltam, próbára tette a füleket a fiúszopránom ereje, és sokáig énekléssel is altattam el magam. Kicsit sajnálom is, hogy a felnőtt életem immár nem az énekléssel telik. De legalább a közelében maradtam, a bánatomat pedig cikkekbe és évadtervekbe fojtom. (nevet) Ez is egyfajta alkotás, bár kissé irodai jellegű. Nagyszerű érzés olyan tehetséges embereknek segíteni sikerhez jutni, akikben – mint egy panteista – a Jóisten képmását fedezhetem fel. Hiszen az ilyen különleges tehetség nem önmagától adódik, hanem kapja valahonnan az ember: ha meg az alapok nem olyan nagyszerűek, de a hihetetlen szorgalom kicsiszolja azt a „hangszert” is, akkor meg a szorgalom Istenét kell tisztelni!

Fotó: Huszár Boglárka, Baranyai Attila/Józsefváros újság

Szöveg: Tukács Orsolya