Mária és Imre a férfi egyetemi kollégiumában ismerkedtek meg, a találkozásból pedig 1979-ben frigy köttetett. Ekkor Mária családjával együtt Józsefvárosban élt – 14 éves korában költöztek a kerületbe –, az esküvő után Imre is odaköltözött hozzájuk. Egy darabig együtt laktak a szülőkkel, akik aztán vidéken találtak új otthonra, ám az ifjú pár a fővárosban maradt. Házasságukból két gyermekük született, akiket a József körúti lakásban neveltek fel. Unokájuk ugyan még nincs, de reménykednek, hogy hamarosan nagyszülővé válnak.

Imre gépészmérnökként dolgozott, 39 évig a Volánbusznál, és azt is elárulta nekünk, hogy ifjúkorában sokat biliárdozott és sakkozott a barátaival. Mária a kereskedelemben dolgozott, majd a gyermekek születése után otthon maradt velük és nevelésükkel foglalkozott. „A fiam és lányom között öt és fél év van, így mire az egyik nagyobbacska lett, megszületett a másik, és kezdődött minden elölről” – mesélte. A munkába akkor tért vissza, amikor kisebbik gyermeke kétéves lett. Nyugdíjazásakor sem hagyta abba az akítv életet, azóta is folyamatosan segít a családban.

Arról is kifaggattuk a házaspárt, hogy mi tart össze két embert ennyi ideig. „Sokat dolgoztunk, este találkoztunk” – felelte tréfásan Mária. Végül férje mondta ki az igazságot: ki kell tartani egymás mellett, a nehéz időkben is. „A hibákat éppúgy el kell fogadni, mint azt, amit úgy szeretünk a másikban. Sőt, néha éppen az apró hibáktól látjuk különlegesnek a társunkat” – summázta negyven év boldog házasság tapasztalatát Imre. 

Fotó: Senger Nikolett/Józsefváros újság

Szöveg: Beleznai Csenge