Suha Józsefné augusztus 7-én töltötte be századik életévét. Bár ő maga már nem tudta volna megosztani velünk hosszú éveinek eseményeit, lánya, Nyáriné Suha Anikó mesélt nekünk édesanyjáról és a családja életéről.
Suha Józsefnek és Suha Józsefnének öt gyermeke született. Míg József vérbeli művészként életét a zenének szentelte – alkotott, gyakorolt, koncertezett – addig felesége édesanyaként állta meg a helyét a családban. Az édesapa megkövetelte, hogy a családban rend, fegyelem, erkölcs, becsület és tisztelet legyen. Ahogyan ő, felesége is mindent megtett gyermekei boldogságáért, „fáradságot nem kímélve ment és ment” – fogalmazott a lánya. „Édesanyaként mottója lehetett volna az a madáchi gondolat, hogy Ember küzdj, és bízva bízzál. Ő végig küzdötte az életét, de közben soha nem hagyta el a hite, nem hátrált meg semmitől”. Küldetésének érezte gyermekei nevelését és taníttatását és nem restellett tanárt fogadni, hogyha nehézségbe ütközött. A munkától sem riadt vissza soha, még akkor sem, ha – törékeny alkata miatt – nehéz feladatban bizonyult gépek nélkül, egyedül végezni a házimunkát. Férje halála után dolgozni kezdett dadaként egy óvodában, ahol lelkiismeretessége a szülőknek is szemet szúrt, ajándékokkal hálálták meg munkáját. Az óvodában töltött éveket követően a Lapkiadó Vállalat épületében kezdett el dolgozni, a Kritika nevű irodalmi lapnál. Ügyintézőként fontos ügyeket bízták rá, hiszen felelősségteljes, megbízható munkaerőnek bizonyult. Kiváló dolgozó kitüntetést is kapott, amivel nemcsak fáradságot nem kímélő munkamorálját, hanem emberi attitűdjét is elismerték.
A szépkorú hölggyel ma is ott van a családja: három, még élő gyermeke, vejei, unokái mindent megtesznek, hogy segítsék őt, ahogy korábban ő volt mellettük, bármi történt is. A család abban is egészen bizonyos, hogy Isten védelmező karja fonja körül Suha Józsefné életét és ez a „Földöntúli Erő” viseli gondját.
Fotó: Suha Józsefné családja
Szöveg: Beleznai Csenge