A magyar kormány az 1989-90-es rendszerváltoztatás harmincadik évfordulója alkalmából 30 éve szabadon elnevezéssel emlékévet hirdetett, amely keretében országszerte különböző programokkal, kiállításokkal emlékeznek meg a települések és a szervezők a legújabb kori magyar történelem eme kulcsfontosságú eseménysorozatáról.

Kerületünk a Szenes Iván téren rendezte meg Szabadságkoncertjét, ahol délután fél öttől elsőként a Kiss Kata Zenekar lépett színpadra, hogy összetéveszthetetlen, egyedi hangzásvilágú, a magyar népzenei hagyományok legjavát modern zenei stílusokkal ötvöző muzsikájával melengesse meg a hallgatóság szívét.

Őket Vastag Csaba és zenekara követte Vastag Tamás vendégszereplésével, akiket már toporogva vártak rajongóik, hogy együtt fújják a dalok szövegét kedvenceikkel. Lelkesedésükért cserébe elsöprő erejű produkciót kaptak, a testvérpár igencsak meghálálta a feléjük áradó szeretetet. Az pedig már csak fokozta az amúgy is fergeteges hangulatot, hogy Csaba – jó szokása szerint – ezúttal is kijött rajongói közé és egy dalt a közönség soraiban énekelt el.

Harmadik fellépőként Nagy Feró és a Beatrice érkezett a Szenes Iván térre, akik Józsefvárosban is bebizonyították, a jó zene kortalan: ugyanolyan erővel szólaltak meg az évtizedes nóták – volt dal, amelyik már bizony betöltötte a negyedik X-et ­–, mint megszületésük idején.

Ferónak és bandájának fellépése szimbolikus volt a koncerten, hiszen a legendás frontembernek jócskán kijutott a rendszerváltozás előtti hatalom vegzálásából. A lassan málladozó Kádári állampárti rendszer, ami bár már közel sem volt olyan kemény és agresszív mint az ötvenes vagy hatvanas években, azért még nem bánt kesztyűs kézzel az általa meghatározott irányvonaltól eltérőkkel.

A koncerteket tűzijáték zárta, amely az égre festett csillogó, színes fénykavalkádjával egyaránt elvarázsolt kicsiket és nagyokat. A rendezvény – amelyen Sára Botond, Józsefváros polgármestere is részt vett – a Józsefvárosi Önkormányzat szervezésében, a 30 éve szabadon Emlékbizottság támogatásával valósult meg.

Fotó: Baranyai Attila/Józsefváros újság

Szöveg: Zékány János