„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt” ­­– nyitotta beszédét gróf Vécsey Károly utolsó szavaival Sára Botond, rámutatva: az Aradon kivégzett tábornoknak még a kivégzése előtti órákban is Isten, a magyar nép és a magyar haza szolgálata járt a fejében.

„1849. október 6. az egyik legtragikusabb dátum a magyar történelemben. Nem elég, hogy legyőztek minket, elvették a szabadságunkat, de példátlan és illegitim módon kivégeztették a nemzet hőseit is, akik egy jobb jövő reményét adták az embereknek. Azonban a magyarok sokadszor is megmutatták, érdekeiket, véleményüket nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Az ezeréves államiságunk alatt megannyiszor bebizonyosodott, jöhet ide tatár, török, osztrák vagy szovjet, a magyar néplélek sosem törik meg, és mi mindig talpra állunk. Ahogy a tél sem tart örökké, úgy minden önkényuralmi rendszernek vége szakad egyszer” – mondta a polgármester, hozzátéve: 1848-49-es szabadságharc hasonlított Dávid és Góliát küzdelmére, és amíg egy az egy álltunk szemben ellenfeleinkkel, addig Dávid állt nyerésre.

„Olyan fricskát adtunk a nagy Habsburg birodalomnak, hogy azt nem tudták egykönnyen zsebre tenni. Ezért is volt olyan könyörtelen a megtorlás a világosi fegyverletétel után, mert a dühös osztrák fél revansot akart venni.  Ami azonban még szomorúbb volt számunkra, hogy Európa sokadszorra, ismét cserbenhagyta Magyarországot: amikor segíthettek volna, inkább elfordították a fejüket. Hazánk szuverenitása álom maradt, országunk a kiegyezésig provincia maradt a Habsburg Birodalomban” – mutatott rá a polgármester.

„Napjainkban is vannak olyan politikai erők, akik azt szeretnék, hogy Magyarország egy nagy birodalom tartománya legyen, jogköröktől fosztanák meg a magyar emberek által megválasztott mindenkori kormányt. Itteni helytartóiknak pedig Józsefváros vezetésére fáj a foguk, hogy kerületünket eszközként használhassák fel a kormány elleni harchoz” – vont párhuzamot Sára Botond a 170 évvel ezelőtti események és napjaink között.

„Az elmúlt kilenc évben sokat dolgoztunk azért, hogy Józsefváros méltó legyen a történelmi örökségéhez. Ugyanakkor a mai eredményekből nem sok látszana, ha engedtünk volna a józsefvárosiak érdekeivel ellentétes külső nyomásnak –­ például amikor felszámoltuk a régi Teleki téri piacot, megszüntettük a tűosztogató programot, és bezárattuk a régi pályaudvar területén elhelyezkedő bódévárost. A józsefvárosiak biztonsága érdekében meg fogunk tenni mindent, hogy megakadályozzuk az illegális bevándorlók kerületbe telepítését, megakadályozzuk a tűcsere program újraindítását, és hogy elköltöztessük a kerületbe telepített átláthatatlan és zavaros működésű hajléktalanszállók jelentős részét, mert Józsefváros nem tudja, és nem is kívánja ellátni Budapest összes hajléktalanját. Küzdelmes és nehéz csaták állnak előttünk, melyek megvívásához elhivatottság és Józsefváros szeretete szükséges, erre szolgáljanak jó példával és adjanak erőt, kitartást az aradi vértanúk. Nevüket sohasem feledi a történelem, a mai nap róluk és emlékezetükről szól” – zárta szavait a polgármester.

Sára Botond beszédét követően a 170 évvel ezelőtti dicstelen nap eseményeit a Turay Ida Színház művészei idézték meg a makói Forgatós Táncegyüttes közreműködésével.

A műsorban fellépett Fehér Nóra, Sztárek Andrea és Xantus Barbara mellett Antal Ádám, Benkő Péter, Frech Zoltán valamint Vadkerti Imre is. A műsort Koltay Gábor rendezte és állította össze, a zenét és a dalszövegeket Koltay Gergely szerezte.

Az előadás után kerületünk nevében Sára Botond polgármester koszorúzott a Kossuth Mauzóleumnál, ahol lehetőség nyílt további koszorúk, valamint virágok és mécsesek elhelyezésre is.

Az ünnepi megemlékezésen Sántha Péterné, Egry Attila és Görhöny Ádám alpolgármesterek és Rimán Edina jegyző mellett több önkormányzati képviselő is részt vett.

Fotó: Baranyai Attila/Józsefváros újság

Szöveg: Zékány János