Bár a fogadóórákon, közmeghallgatásokon is központi téma a köztisztaság, s rengeteg kérés, probléma- és megoldásfelvetés hangzik el – vagyis az embereket erősen foglalkoztatja ez a kérdés –, mégis nehéz volt olyanokat találni, akik vállalják is a véleményüket. A Teleki téren próbáltunk megszólítani embereket, de olyan válaszokat kaptunk, hogy „elnézést, szerintem minden rendben van, én nem vagyok jó alany erre”. Mintha pozitívat gondolni nem szabadna, csak panaszkodni. Találkoztunk olyanokkal, akik nagyrészt elégedettek a helyzettel, és olyanokkal is, akik nem, viszont konkrét megoldási javaslatokat mondtak kapásból.

A fejétől bűzlik a hal?

„A pohár félig tele van és félig üres. Én itt lakom huszonöt éve, ez idő alatt megszépült a kerület, lett valami civilizáltság, hogy úgy mondjam. Mióta megválasztottuk az új polgármestert, most nézzék meg, tele van kutyaürülékkel az utca. Ez egyértelműen a polgármesteren múlik, rajtam biztosan nem. Rendeleteket nem én hozok, ez azon múlik, aki jóváhagyja. A hajléktalanok elhelyezésétől kezdve minden hozzájárul a köztisztasághoz. Hogy hova fekszik, mit rak szanaszét, ezt nem mi döntjük el, hanem a polgármester. A fejétől bűzlik a hal. Az előző polgármesterek előtt bűzlött és mocskos volt ez a kerület, függetlenül a politikai hovatartozástól, utána ki lett pucolva. Az elmúlt években sokat javult a helyzet, de azért a kutyagumival lehetne mit kezdeni. Komolyan kellene büntetni például. Én – bár húsz éve kutyázok –, sosem láttam, hogy bárkit megbüntettek volna. Inkább mindenki elfordul, mert nem lehet behajtani a büntetést. Magánemberként nem sokat tehetünk. Lehet szólni, de akkor meg azzal üvöltenek, aki szóvá teszi. Az emberek büntetés nélkül nem fogják betartani a szabályokat.”

Jobb, jobb és még jobb

„Mi ötven éve itt élünk. Azt elmondhatjuk, hogy az elmúlt tíz évben jobb a helyzet, az elmúlt öt évben még jobb, és az elmúlt egy évben még jobb. A kutyások is jobban vigyáznak, igyekeznek az emberek, én azt látom. Szelektíven gyűjtjük a szemetet, ahogy a mi házunkban és a Népszínház utcán majdnem mindenki. Meg vagyunk elégedve a kukák elszállításának gya­koriságával. Karácsony és újév után is elvitték. Persze az ün­nepek miatt gyorsan megteltek, de még éppen belefért, amit lehoztunk. Sajnos üvegszelektív nincsen a házban, mi meg 65 fölött vagyunk jócskán, autóval nem megyünk el azért, cipelni meg nem szeretnénk már. Karácsonyfát nem dobunk ki, mert húsz éve ugyanazt a műanyag fenyőt használjuk.”

Magunk is sokat tehetünk

„Az utóbbi években közepesen vagyunk elégedettek a tisztasággal. Jobb lett valamivel a közterületek állapota, mióta eltűntek ezek a fura népek a sarokról, itt volt a táboruk. Lehetne többször is elvinni a kukákat. Van, amikor nem lehet beletenni, a szelektív sokkal előbb megtelik, mint a másik, a műanyag üvegek miatt kedden már általában tele van. Szerintem mindannyian sokat tehetünk, ha odafigyelünk kicsit, zsebkendőt, zacskót, szemetet nem dobunk el az utcán.”

Rendszeres karbantartást!

„Pozitív irányba változott a kerület. Egyetlen dolog, ami kifogásolható, hogy az új parkokban, játszótereken rendszeresebb karbantartásra lenne szükség. Felújították őket, de ami elromlik, azt meg lehetne csinálni. Szilveszter után üvegtörmeléket is láttunk a játszótéren, ami kisgyerekkel problémásabb, de persze örülünk, hogy vannak ilyen terek.”

MÁSOK HELYETT DOLGOZIK

A járókelők után a Józsefvárosi Gazdálkodási Központ egy alkalmazottjával is beszélgettünk, aki éppen a Teleki téren dolgozott. Elmondta, hogy a kerületi mellékutcák tisztán tartásáért ez a cég, míg a főutakért a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. felel, a parkokat és kerteket pedig a Főkert Zrt. tisztítja és tartja karban. Szerinte a Magdolna-negyed a legkoszosabb, de a Corvin sétány környékén is bőven akad munkájuk a rengeteg turista miatt. „Ezt Sára Botondnak személyesen is elmondtam: a munkánk felét a lakosság helyett csináljuk. Tele van kutyaürülékkel az utca, ezt nem nekem kellene összeszednem, a járdákat is a társasházaknak kellene takarítaniuk a házak előtt, mégis én csinálom.”

Szöveg: Ádám Judit Eszter

Fotó: Huszár Boglárka / Címlapi kép: Marosi Csaba