Programok

Eseménynaptár

Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

KERESÉS

INTERJÚ SZILI-DARÓK ILDIKÓ ALPOLGÁRMESTERREL

„Jó ügyért küzdeni pártok felett áll”

2020. január 15. szerda

Van, aki kevesebbet kap, többen kapnak viszont többet, mint eddig – mondta a sok vitát kiváltó 13. havi juttatásról a szociális, egészségügyi, egyházi, rendvédelmi és civil ügyekért felelős alpolgármester. Szili-Darók Ildikó arról is beszélt, hogy igazságos lakáspályázati rendszer és új rendvédelmi koncepció készül. Dolgoznak a 2020-as költségvetésen is – az már látszik, hogy nem lesz meg minden varázsütésre.

A Fidesz-KDNP frakció hónapok óta ismételgeti, hogy elvették a szociális szférában dolgozók 13. havi pénzét, miközben a városvezetés azt próbálja magyarázni, hogy a pénzt csak igazságosabban osztja el. Most akkor elvették a pénzt vagy nem vették el?

Nem elvettünk pénzt, hanem bővebb körnek adtunk, ráadásul igazságosabb rendszerben, ahol az alacsonyabb jövedelműek többet kaptak. Mint ahogyan az előző években, idén is a bérmaradvány terhére osztottuk vissza a pénzt. Korábban ugyanezt tette a Fidesz is, az akkori vezetés sem a költségvetésből vette el az összeget. A különbség az, hogy az eddig jutalmazott majd 700 munkavállaló mellé bevettük a körbe a Józsefvárosi Szent Kozma Egészségügyi Központ 200 dolgozóját is. Így jött ki egy egységes, nettó 100 ezer forintnyi fejenkénti juttatás. Vagyis egy takarítónő ugyanannyit kapott, mint egy felsővezető. Ha 13. havi fizetéseket osztottunk volna, akkor nem jutott volna mind a 900 embernek, ráadásul mintegy 70–80 millió forintot kellett volna átcsoportosítani az önkormányzati költségvetésből ahhoz, hogy mindenki a bérének megfelelő összeget kaphasson. Novemberben szembesültünk azzal, hogy nagyon kevés szabadon elkölthető pénz van a rendszerben, és ha történik egy katasztrófa, mint a gázelzárások, akkor – ha korábban kiköltekezünk – nem tudnánk mit tenni. Egyébként az intézmények vezetőinek saját hatásköre, hogy a bértömeg 2 százalékát felhasználják további jutalmak kifizetésére, kompenzálásra. Mindezek mellett a hivatalban és annak intézményeiben dolgozók egyszeri karácsonyi juttatásként – az ünnepek előtt – úgynevezett pulykapénzt is kaptak, ami fejenként 30 ezer forintot jelent.

Ez a pénzelosztás valóban másfajta szemlélet tükröz, mégse tűnik egyértelmű sikertörténetnek, hiszen sokan, akik a 13. havi fizetésüket várták, kevesebbet kaptak.

A Józsefvárosi Szent Kozma Egészségügyi Központ munkatársai közül viszont többen is megköszönték szóban vagy írásban a gesztust, hogy mind a 200 dolgozó kapott év végi juttatást. Érkezett például olyan levél, amelynek írója arról számolt be, korábban sosem kapott még ennyi pénzt, hálás a megbecsülésért és azért, hogy emberszámba vették. Valóban másképp közelítjük meg a lakosság segítését, mint az előző vezetés. A különbség megértéséhez mondok egy jó példát. Néhány éve Kocsis Mátéék rendeztek egy mozigálát a Corvin-moziban a hajléktalanok érdekében. Illett megvenni a jegyet a pártoknak és a képviselőknek, a befolyt összeggel ugyanis a hajléktalanellátást támogattuk. Az MSZP is vásárolt 10 darab jegyet. Míg a többi képviselő saját maga ment el a rendezvényre, addig részünkről 10 hajléktalan embertársunkat vittem el magammal, akiknek ez hatalmas élmény volt. Megnéztük a műsort, utána visszakísértem őket az Alföldi utcai szállóra. Azt szeretném, ha ez a szemlélet automatizmussá válna: nem ügyek vannak, hanem emberek.

Juharos Róbert szerint a vezetés túl sok időt pazarolt a médiaszereplésekre, miközben a valós, lakosságot érintő ügyekben nemigen haladnak előre. Mivel telt az elmúlt időszak? Milyen szociális intézkedésekre számíthatnak az itt élők?

A konkrét munkát november 13-án kezdhettük el. Rengeteg megoldásra váró ügy szakadt rám, köztük volt négyszáznál több levél, mind valamilyen egyéni megkereséssel, problémával. Ebből több mint kétszázat oldottam meg az első három hétben. Kapóra jött a korábbi tapasztalatom, hogy ismerem az önkormányzat működését és a szociális szférából jövök.

A saját szakterületemen elsőként az idősgondozástól a gyermekvédelmen és a családsegítésen át a hajléktalanellátásig minden szociális területért felelős önkormányzati intézményt, a Józsefváros Szociális Szolgáltató és Családsegítő Központot vizsgáltuk meg. Hamar kiderült, hogy egy ilyen nagy intézményben az elvárhatónál sokszor lassabban áramlik az információ, ezen pedig változtatni kell. Alulról épülő, rugalmasabb rendszert szeretnénk, ami kliensközpontú, és az ellátottak igényei sokkal egyszerűbben jutnak el a döntéshozókhoz.

Készül az új lakásés szociális rendelet is. Folyamatban van egy igazságos lakáspályázati rendszer kidolgozása és az üres lakásállomány felmérése, hiszen több száz lakás van befalazva, amiről nem tudni még, hogy kiadhatók lesznek-e, fel lehet-e újítani őket. A szociális rendeletben a hajléktalanság megelőzése érdekében az adósságkezelésre fektetnénk nagy hangsúlyt. Tárgyalunk arról is, hogyan lehet a hajléktalanellátókat igazságosabban elosztani a kerületek között, hogy kevesebb teher nehezedjen Józsefvárosra, közben pedig több utcai szociális munkával segíteni fogjuk az ellátást. Új rendvédelmi koncepció készül, amelynek az előkészítéséről már megkezdődött az egyeztetés a rendőrséggel. Szeretnénk a háziorvosokat közelebb hozni a szociális ellátáshoz, ezáltal a jelzőrendszert erősebbé tenni.

A civil szervezeteknek és az egyházaknak milyen szerepet szánnak?

Visszaállítanánk a civil kerekasztal intézményét. Május-júniusra várható a civil szervezetek részére kiírt pályázat. Az egyházakkal folytatjuk az együttműködést. A szociális és gyermekvédelmi jelzőrendszerbe jó lenne bevonni mind a civil szervezeteket, mind az egyházakat, így az sokkal élőbbé válhatna. Alapvető terv, hogy a jelzőrendszerbe bevont területek, szervezetek hatékonyan működjenek együtt, hiszen gyakran kiegészítik egymást, egymás függvényei, együtt fejlődve szolgálják leginkább a lakosság érdekeit. Arra van szükség, hogy egyfelé menjünk.

Már javában folyik a 2020-as költségvetés előkészítése, amit februárban kell majd benyújtaniuk a testület elé. Mi látható, mire jut több illetve kevesebb, mint 2019-ben?

Nagyon fontos, hogy először is lássuk a pénzügyi korlátainkat. Az előző kerületvezetéstől alig örököltünk szabadon elkölthető forrásokat. Mindent nem lehet varázsütésre megoldani, kis lépésekben fogunk haladni, és folyamatosan keresnünk kell a forráslehetőségeket. Reprezentációra például jóval kevesebbet fogunk költeni. Keressük a kerületekkel való együttműködés lehetőségét, nyitunk feléjük és nem zárkózunk el, hiszen egy a főváros, és végső soron egy az ország.

”Szolgálni akarom az embereket”

Szli-Darók Ildikó alpolgármester alapszakmája könyvelő, később szociális munkás, biológia szakos, rajzvizsgálati szaktanácsadói és szupervizori egyetemi képzettséget is szerzett. Józsefvárosban 30 éve él. Az országban negyedikként megnyílt kerületi Családsegítő Központban kezdte a pályafutását családgondozóként, ahol jelentős szerepe volt a családsegítés gyakorlati megteremtésében. Másfél éves kitérőt tett a IX. kerületbe, ahol az Ifjúsági Iroda kialakításán dolgozott, majd a VIII. kerületi Családsegítő vezetőjének választották. Ezidő alatt jött létre az adományosztó központ, a díjhátralék kezelő csoport, és vezette be a családterápia alkalmazását. Saját szavaival élve, „a politikai szelek kifújták” a vezetői székből, így a civil szférában helyezkedett el, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál, majd magánpraxisban is dolgozott. A rengeteg energiával megáldott Szili-Darók Ildikó mindeközben tanított szociális munkát OKJ-s képzésben, tankönyveket írt a szociális munka területén és vizsgaelnökként is tevékenykedett. A szociális szakma kerettantervének és a hozzátartozó szakmai vizsgakövetelmények kidolgozója. A mai napig a kultúravédelemmel foglalkozó Magyar Garabonciális Szövetség ügyvezető elnöke, a Józsefvárosi Szabadidő Egyesület szakmai vezetője, a Városi Tanoda egyik alapítója. Az alpolgármesteri tisztség mellett az elmúlt 30 év tapasztalata szólt, ezt álszentség nélkül elismeri. De továbbra is rollerrel jár, nem vett fel vezetői allűröket, nem viselkedik fölényesen másokkal.

„Tisztelem az embereket és a lakosságot, és még inkább odafigyelek arra, hogy mi vesz minket körül. Szolgálni akarom az embereket, ha elrontok valamit, akkor pedig elnézést kérek miatta.”

Szöveg: Kolonics-Imre Zsófia; Fotó: Huszár Boglárka

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben