Programok

Eseménynaptár

Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

KERESÉS

TÁGAS, TISZTA ÉS JÓL FELSZERELT FUTTATÓÉRT A VÁROSLIGETBE KELL MENNI?

Kutyavilág Józsefváros parkjaiban

2020. január 22. szerda

A II. János Pál pápa tér különleges hely: szinte ez az egyetlen park a kerületben, ahonnan nincsenek kitiltva a négylábúak. Viszont itt is csak pórázon szabad sétáltatni az állatokat, nem tudnak futni. Zárt futtatók ugyan vannak, ám ezek jobbára szűkösek és piszkosak. Kutyásokkal beszélgettünk és a szabályozás miértjeinek is utánajártunk.

Élhetetlen állapotok

A teret 2011-ben nevezték át Köztársaság térről II. János Pál pápa térre, 2014-ben pedig teljesen felújították. Ekkor épült egy új, hosszabb kutyafuttató is a tér egyik felén, míg a másik felére egy jóval kisebb, alig pár négyzetméteres futtató került. A park nagy részére körbekerített játszótér épült, ahova a kutyák pórázon sem mehetnek be – a gyerekek biztonsága érdekében.

Van még – igaz, jóval kisebb – park a Kálvária, a Horváth Mihály és a Teleki téren is, ám ezekbe nem mehetnek be a kutyák, a futtató pedig nevetségesen kicsi, illetve a Mátyás téren nincs is futtató. Az Orczy-park hatalmas területére korábban sem és a felújítás óta sem mehetnek a kutyák.

Visszatérve a II. János Pál pápa térre, már a futtató megnyitása után, 2014-től tettek bejelentéseket a kutyások az állapota miatt, és rendszeresen felvetik, hogy a körbezárt park köves talaját homokosra kellene cserélni, mert a kövek feltörik a kutyák talpát és tönkreteszik az ízületeiket. A kerületnél azonban hiába panaszkodnak, a tér a főváros kezelésében van.

Az illetékes szervezet, amelyik a gondozásért és a karbantartásért felel, a Főkert Zrt. Ők kérdésünkre azt válaszolták, hogy a takarításról naponta gondoskodnak és a kutyafuttatók kavicsát évente kicserélik. Sőt, a nyári melegben „vizes takarítást” is végeznek – írták. A környéken lakók szerint viszont ez kevés, mivel így is borzasztó koszos, ürülékkel teli a futtató. A téren található másik, jóval kisebb futtató talaja homokos, ide viszont méteres gödröket ástak a kutyák, melyeket évek óta nem temet be senki, így minden esőzés után sártengerré változik a kis ketrec.

Használja bárki is a futtatót?

A kifogásolt futtató-állapotok miatt a legtöbb környéken élő kutyatulajdonos – jobb híján – a füvesített parkban engedi szabadon a kutyáját, ott gyakorol, apportírozik vagy éppen fut vele rendszeresen. Nem csoda, ha a nagyobb, köves futtatót csúcsidőben is üresen találtuk, kutyapiszok viszont bőven volt benne.

A gazdik szerint ez a kosz az elsődleges ok, amiért már a közelébe sem mennek, mert nem szeretnék, hogy kutyájuk összeszedjen valamilyen fertőzést, betegséget. Emellett se labdázni, se futni nem nagyon lehet a kavicsos talajon, arra pedig, hogy egy ingerszegény környezetben bóklásszon a kutya, bármi más is megfelel. A másik ok, amiért inkább a parkban játszanak  a  gazdik a kutyával az, hogy főként a problémás, agresszív, más kutyáknak (esetenként embernek is) nekiugró ebekkel használják, foglalják el a nagy futtatót akár órákra is. Sokan úgy gondolják, ha ők voltak ott előbb, övék a jog, hogy addig maradjanak bent egyedül, ameddig csak kedvük tartja.

„Nem csak az agresszív kutyákkal van a gond. Ismerek egy idős nénit, aki félti a kutyáját a többiektől, így egyedül beül a futtatóba, órákig olvas a padon, és senkit sem enged be” – meséli az egyik kutyás. „Ha a futtató foglalt, akkor egy kisebb, barátságosabb kutyát nem lehet bevinni, és nincs mindig időnk várni negyed órát arra, hogy szabad legyen” – mondja egy másik.

Ki hagyja ott az ürüléket?

A térre járó kutyások nagy része ismeri egymást, és szívesen adnak egymásnak zacskót az ürülék felszedéséhez, ha valaki elfelejtette volna. Ugyanígy ellenőrzik is egymást: ha új kutyással találkoznak a téren, aki nem szedi fel a piszkot, azonnal rászólnak. A kutyaürüléket kidobni nemcsak jogszabályi kötelesség, de íratlan szabálya is a térnek: közös érdek a tisztaság. A futtatóban rengeteg, a parkban arányaiban jóval kevesebb otthagyott ürülék található, annak többsége sem állati, hanem sajnos emberi eredetű. Mivel sok kutyás panaszkodott, hogy emiatt gyakran fertőtlenítik a talajt, és a vegyszertől a kutyák mérgezéses tüneteket produkáltak, erről is megkérdeztük a Főkert Zrt.-t.Azt írták, hogy a cserjéket sokszor illegális nyilvános illemhelynek használják, ezt „kitakarítják”, majd klórmésszel fertőtlenítik a bokrok környezetét. Bár ezt az anyagot árvizek után vagy istállók fertőtlenítésére is használják, inkább arra kérik a gazdit, „ha fehér színű, mészszerű anyagot lát a bokrok körül, inkább ne engedje oda a kutyáját a mérgezés veszélye miatt”.

Összetartó közösség

A térre járó kutyák többsége utcáról, menhelyről befogadott állat. A szabadon futkosó kutyákról a többi gazdi név szerint meg tudja mondani, kié. Mivel jól nevelt, képzett és megbízható kutyákat tartanak, senki sem fél attól, hogy bárkit megtámadnának. Ha pedig valaki fegyelmezetlen, agresszív ebet visz a parkba, a többiek rászólnak, hogy rakja pórázra vagy vigye a futtatóba, illetve tippekkel segítenek a kutya szocializálásában.

Mivel minden napszakban vannak kint néhányan, a közösség maga gondoskodik a rend és fegyelem betartásáról.

A környék gazdijai inkább az elfogadás és empátia gyakorlására esküsznek. Ahogy egy idős úr fogalmaz: mindig lesznek olyanok, akik nem szeretik az állatokat, de törekedjünk a békés egymás mellett élésre. Kutyája szintén öregúr, 13 évesen már jobban élvezi a lassú sétákat.

Biztos tilos futtatni?

A Főkert több bejelentést is kapott lakóktól, ám a szabálytalankodást elvileg ők nem büntethetik. Tábla is tiltja a parkrészen, vagyis a kijelölt helyen kívüli kutyafuttatást.

A Fővárosi Önkormányzattól megtudtuk, hogy a parkok használatára nincsen egységes országos vagy fővárosi szintű szabályozás, de még kerületi sem, ezek egyediek és eltérőek lehetnek.

Szabály szerint „belterület közterületén – kivéve az ebek futtatására kijelölt területet – ebet csak pórázon lehet vezetni”. Ezen kerületenként még tovább szigoríthatnak például azzal, hogy pórázon sem engedik meg a kutyáknak a parkok használatát, mint mondjuk a legtöbb VII. kerületi zöldterületen. Érdekes helyzetben van a Városliget és a Margitsziget, ahol csak a park bizonyos részein tiltja tábla a szabadon engedést, így a legtöbben úgy gondolják, hogy ezt ott mindenhol megtehetik. Még a főváros sajtóosztálya sem tudott egyértelmű választ adni arra, mi a szabály ezen a két helyen, de a kormányrendelet alapján valószínű, hogy tilos a póráz nélküli futtatás.

Hiába van tehát szabályos tiltó tábla a II. János Pál pápa téren, a szabályszegőket, úgy tűnik, senkinek sincs jogköre megbüntetni. Bár a közterület-felügyelők rendszeresen kint vannak és bírsággal fenyegetik a póráz nélküli kutyák tulajdonosait, bírság kiszabására nincs lehetőségük. Ezzel persze nem szeretnénk senkit sem arra buzdítani, hogy hágja át a szabályt.

A megoldás: nagy beruházás

A Városligetben épült meg a város első nagyobb, jól karbantartott, élhető és kellemes kutyás játszótere, ahol a gazdik kényelmesen leülhetnek szemmel tartva a kutyáikat, feladatokat gyakorolhatnak vagy éppen elvonulhatnak a park egy sarkába labdázni. A futtató mérete, jellege, berendezése tökéletes, van kihelyezett ürülékes zacskó és kuka is.

A kutyák által letaposott füvet rendszeresen frissítik kisebb szakaszokban, így esős időben sem változik sártengerré a park. Nyáron még kutyaszökőkút is működik, így a nagy melegben kipancsolhatják magukat az ebek, majd miután a homokban is jól meghempergőztek, hazaindulás előtt a gazdi lefürdetheti őket a kutyamosóban.

A külföldi nagyvárosok jelentős részében az a bevett gyakorlat, hogy a városligetihez hasonló, hatalmas parkokat hoznak létre a kutyásoknak, ez mindenki számára megoldást jelent, azonban nem kevés pénzbe kerül. Budapesten legalább kerületenként egy ilyen parkra lenne szükség, viszont sok kerületben egyszerűen fizikailag nem áll rendelkezésre ekkora zöldterület.

A tisztaságra adó kutyások véleménye szerint az egyszerűbb megoldás a békekötés lenne, hiszen „a parkok erre valók, a kutyák is bőven elférnének.” Ahogy az egyik megszólaló mondja: „30 éve járok ide, ez egy jó adottságú tér, embereknek, állatoknak, miért kell mindent lekorlátozni? Hadd mozogjanak szabadon ezek a kis állatok.”

Szöveg: Ádám Judit; Fotó: Huszár Boglárka

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben