A közösségi fogadóórák egyikén a bemutatkozása alkalmával megemlítette, hogy sok év után, nemrég tért vissza Magyarországra. Hol volt, mivel foglalkozott, és aztán hogyan lett alpolgármester Józsefvárosban?

Hét éve foglalkozom tevékenyen várostervezéssel. 2011-ben a Corvinus Egyetem Tájépítészeti karán, majd a hollandiai Delfti Műszaki Egyetemen végeztem mint várostervező-urbanista. Kacifántosan alakult az utam. Még a brüsszeli Erasmus ösztöndíjas félévem alatt fertőzött meg a város fogalma, de igazán a delfti tanulmányaim alatt nyitottam a társadalmi és fenntarthatósági kérdések felé. Az egyetem adta lehetőségek ébresztették fel bennem a tenni akarás vágyát. Szerveztem konferenciát Durbanben, írtam a riói olimpia városra tett hatásáról, és részt vettem a Kontúr Egyesület Hős utcai programjában is. A diplomamunkámban a brüsszeli Molenbeek negyed fejlesztési lehetőségeit vázoltam. Tavaly óta van újra itthon a bázisom. Tevékenyen részt vettem a Momentum Budapest 2.0 középtávú víziójának tervezésében, majd a Pikó-kampány programírásában. Polgármester úrtól a szakmai tapasztalataim és a közös városi víziónk miatt kaptam bizalmat, amit a képviselő-testület is megerősített. Kihívásokat keresve mentem külföldre, most pedig az a helyzet állt elő, hogy minden tudásomat és tapasztalatomat egy irányba tudom terelni itthon – ez az irány pedig Józsefváros. 

A világ több táján látottak és tapasztaltak alapján mi az, ami idehaza meghonosítható lenne? Milyen új szemlélettel érkezett?

A városhasználati kérdések újragondolását szorgalmazom. Nem kell mindig gigantikus beruházásokat létesíteni ahhoz, hogy valami újszerű jöjjön létre, lehet például csak funkciókban is gondolkozni. A taktikai városfejlesztés lényege, hogy vizsgálunk átmeneti köztérhasználat-módokat, a lakosság környezethez fűződő aspektusait, és annak megfelelően fogunk bele akár egy kisebb részlet megújításába. Fontos, hogy ezt keretezze egy összetett, átfogó és meghatározó, ám semmi esetre sem merev irányelv, amit követünk. Részemről a szakmaiság arról szól, hogy nem napi, gyors győzelmeket akarunk elérni, hanem meg akarunk bizonyosodni arról, hogy amit mutatunk, az jó irány, ráadásul évtizedekre nyújt perspektívát: egy zöldebb, élhetőbb jövőt.

Az előző vezetés idején is fejlődött, újult a kerület. Az elmondottak alapján régimódinak tartja a módszereiket?

Talán nem minden esetben kellően haladó szellemű, úgy fogalmaznék.

Voltak komoly fejlesztések az elmúlt években, hogy csak a haladó Corvin sétányt, a Palotanegyedet, vagy a Teleki teret említsük. Több olyan fejlesztés zajlott, ami jobb környezetet teremtett, de nem biztos, hogy teljesen kiaknázták a területek adta lehetőségeket, hogy lett volna mögöttük egy egységes kerületfejlesztési vízió és minden negyedre fordítottak volna figyelmet. A kerékpáros és gyalogos élmények továbbra is konfliktusosak: maradtak a 70 centiméteres járdafelületek, rengeteg olyan padka, ahol nem lehet sem kerekesszékkel, sem babakocsival könnyen közlekedni. Bár egy-egy pont sokkal jobb lett, a kerületet átfogó stratégiai szemlélet hiányzott.

A Déri Miksa utca átalakításánál merült fel, hogy a terek sokkal jobb kihasználására törekednek majd. Mit jelent ez?

Ha a kerület városszerkezetét nézzük, akkor kitűnik, hogy sok, épületek közötti teresedés van, viszont ezek keveset nyújtanak a lakóknak. A Déri Miksa utca eredeti felújítási tervezete szerint új útburkolat, parkolósáv, valamivel szélesebb járda, és némi zöldítés volt a cél. Ezen változtatnánk. Egy latinosabb közterület-fejlesztési irányvonalat követünk: a Szent Kozma Rendelőintézetet és a szemben lévő játszóteret megnyitnánk, létrehozva így egy kültéri nappalit, ahová kiülhetnének a lakók, nagyobb területen játszhatnának a gyerekek. Ez az utca autóforgalmának korlátozását, átrendezését is jelenti. Azt vállaltuk, hogy közösségi tervezéssel hajtjuk végre a felújításokat. Február végén indulnak az erről szóló lakossági beszélgetések, és a teljes felújítási folyamat – tervezés, engedélyeztetés, közbeszerzés, kivitelezés – befejezése 2021 nyarára várható.

A közösségi tervezés mindig keretekkel zajlik. Ebben az esetben teszteljük elsőként a koncepciót, ami kevesebb parkolót és több, jobban kihasználható zöldfelületet, közteret nyújt.

Aki hozzászokott, hogy az autójával a ház előtt parkol, nem feltétlenül lesz lelkes.

A tapasztalatok szerint, amikor ilyen módon megnyílik egy utca, akkor már senki nem sírja vissza a parkolót. Felfedezik az új lehetőségeket, új funkciókat. Élvezik, hogy átlátnak az utca másik oldalára. A gyerekek xboxozás helyett pedig például tollasozhatnak kint az utcán. Parkolási alternatívaként új mélygarázsok, illetve új parkolóhelyek építése is része az ambícióinknak.

Mint gyermekkoromban: nagyjából 30 évvel ezelőtt ilyesmi képet festettek az utcák.

Valahol szörnyű, hogy sok évtizedes hibákat kell helyrehoznunk. Máig növekszik a forgalomba bocsátott új autók száma, miközben gyakorlatilag hetek óta fuldoklunk télen, de nyáron sem sokkal jobb a helyzet. Sokan költöznek ki azért a városból, mert élhetetlen, majd pedig gépkocsival ingáznak, így még rosszabbá téve a belvárosi helyzetet. Ezzel létrejött egy ördögi kör, amire az új főtájépítész, Bardóczi Sándor is utalt.

Muszáj beszélgetnünk ezekről a témákról, és lépnünk kell egy zöldebb környezet és jövő felé!

Mit lehet tudni a már korábban elindított projektekről?

A Déri Miksa utcával szinte párhuzamosan a Horváth Mihály téren lesz a követ- kező közösségi tervezés. Kész koncepciótervek vannak továbbá a Krúdy utcára és a Mikszáth térre, és egy nagyon erős tanulmány készült a fővárosi kezelésű Népszínház utca fejlesztésére is. A TÉRKÖZ pályázaton belül újul meg – a Déri Miksa utca mellett – a Szentkirályi utca is, amit azonban a zajló építkezések és az anyagi források is hátráltatnak. Az Orczy téren komolyabb BKK-s fejlesztésre lehet számítani. Itt a tervezés előrehaladott állapotban van, kérdés persze, hogy mikor lesz erre fővárosi pénz. A Blaha Lujza tér esetében tervek vannak, ám a tervezett beruházási költség kevés lesz, miközben lényeges újragondolásra sincs lehetőség, ha hamarosan új teret szeretnénk. Az elmúlt hetekben folyamatos egyeztetés zajlott a fővárossal arról, hogy milyen kisebb módosításokat tudunk végrehajtani. A Rákóczi úti buszvonal középre helyezése lényegesen elviselhetőbbé teszi a teret, a kerület számára a kerékpározás lehetőségének megteremtése, még több árnyékoló fa és zöldfelület, illetve a 24 órás közvécé megtartása a legfontosabb. A strand sajátos kérdés: állami területen zajló, állami fejlesztés, amire az önkormányzatnak soha nem volt forrása. Ha a pénz meglesz rá és az üzemeltetés is megoldott, akkor nincs ellenvetésünk. Viszont a pályaudvar jövőjét fővárosi szintű barnamezős beruházásként, egységében kellene átgondolni a Ganz-negyed bevonásával.

Friss hír, hogy a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központjának átalakításával létrehozták a Budapest Fejlesztési Központot, a kormányzati Budapest-politika szakmai műhelyének vezérigazgatója pedig a BKK korábbi vezetője, Vitézy Dávid lesz. Milyen együttműködésre számít a kormánnyal?

Nem teljesen egyértelmű még számomra, hogy ennek az új központnak mi lesz a szerepe, a kerület léptékét is érinti-e vagy csak a nagy, fővárosi és agglomerációs infrastruktúra-beruházásokat. Sok tervezési kérdésben egyetértek Vitézy Dáviddal, csakúgy mint a fővárosi szakmapolitikai vezetőkkel. A fővárossal is szeretnénk példaértékű kapcsolatot létesíteni. A szakmai kérdésekre együtt kell keresni a válaszokat, ugyanis a kerület és az egész város oda-vissza hatást gyakorolnak egymásra, a cél pedig, hogy élhetőbbé tegyük mindkettőt – ez mindenki érdeke.

- - - 

Józsefváros a kedvenc terepe

Rádai Dániel tősgyökeres józsefvárosi, a Százados-negyedben nőtt fel, együtt focizva, biciklizve kortársaival. A főváros sokszínűsége folyamatosan lenyűgözi, de Józsefváros a kedvenc terepe, nem is élne szívesen máshol. Diploma-díjas tájépítész szakdolgozatát a Százados-negyed történelméről és fejlődési lehetőségeiről írta. Pályája kezdetén néhai nagyapja, Rádai Sándor, a hazai akadálymentesítés atyja is inspirálta, aki súlyosan mozgássérült mérnökként szájjal rajzolva tanította unokájának az ábrázoló geometriát annak egyetemi évei alatt. Lendülete és az újításokhoz való bátorsága az ifjú Rádaiban tovább él. A sport elmaradhatatlan része a mindennapjainak. Vízilabdaedzőként is végzett a Semmelweis Egyetemen, s legutóbb Zürichben dolgozott a medence mellett. A sportban és a különböző projektek során megtanulta, hogyan és mitől működhet jól és hatékonyan együtt egy csapat. Bár a vízilabdára jelenleg kevés az ideje, sokat fut és mindig biciklivel közlekedik a városban. Egyetért abban, hogy a fővárosi kerékpározás minősége és biztonságossága nem megfelelő – ebben is szeretne változást elérni.

Szöveg: Kolonics-Imre Zsófia; Fotó: Huszár Boglára