Úgy gondoltam, a leghelyesebb az lesz, ha a múzeum főigazgatóját keresem meg először, hogy megtudjuk, mi lesz a múzeummal. Ez azonban nem sikerült, és nem azért, mert a főigazgató nem állt volna szóba velem. A közintézményekre vonatkozó új keletű nyilatkozatadási szabályok szerint engedélyt kell kapniuk a minisztériumtól, hogy megszólalhassanak. Két kérelmet adtam be, egyet a főigazgatónak szánt kérdésekkel, egyet pedig az iskolai programokkal kapcsolatosan, amiben Holler Judit osztályvezető a múzeum illetékese. Ez utóbbira hamar jött is a jóváhagyás, aminek örülök, mert elsősorban arra voltam kíváncsi, milyen a múzeum kapcsolata a kerülettel. Mint megtudtam, a költözéssel kapcsolatos kérdésekkel már vagy öt másik lap is sorban áll, és ezek feltevésére még senki nem kapott engedélyt. 

Széles körű tiltakozás 

A múzeum dolgozóinak és a szakértőknek a véleménye azoban nem titok, mert a Facebookon és más fórumokon nevüket vállalva hangot adtak aggodalmaiknak. 

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) határozatban tiltakozott, mondván: súlyos érvek szólnak a költözés ellen: az nemcsak felesleges, hanem kockázatos is. A sok millió darabból álló kényes gyűjtemény például súlyosan károsodhat a költözéssel. A kiváló szakmai gárda pedig széthullhat, mert nem reális lehetőség az, hogy családok számolják fel az életüket a vidékre költözésért. A múzeum fő közönségének számító általános és középiskolás diákok száma is drasztikusan csökkenne, mert a távolság miatt nem, vagy sokkal ritkábban tudnak majd eljárni a múzeumba. Az MTA ugyanakkor támogatja, hogy vidéken is létrejöjjenek gyűjtemények, de emlékeztet Széchényi Ferenc alapítói rendelkezésére, miszerint a múzeumot a mindenkori kormány székhelyén kell működtetni. 

A múzeum Közalkalmazotti Tanácsának korábbi felmérése szerint – ami a múzeum alkalmazottainak többségét érintette –, a dolgozók 87%-ának nem csupán ellenérzései vannak a költözéssel szemben, de munkát sem vállalnának az új székhelyen, inkább elhagynák az intézményt, vagy akár a pályájukat, ami sokuknak nemcsak munka, hanem hivatás. 

Civil kezdeményezésre aláírásgyűjtés folyik a múzeum Budapesten tartásáért. A Kásler Miklós miniszternek címzett petíció benyújtása napokon belül esedékes lesz, amikor elérik a 9000 aláírást. Karácsony Gergely főpolgármester is azt nyilatkozta, hogy tragikusan rossznak tartja a döntést. Fontosnak tartja, hogy a gyűjtemény minél nagyobb részét mutassák be vidéken, de nincs szakmai alapja a teljes múzeum elköltöztetésének, ami ráadásul „irtózatosan” drága is. Azt ígérte, tárgyalást kezdeményez arról, hogy Budapesten keressenek új helyszínt a múzeumnak, és ezért bármilyen kompromisszumra készek. Debrecen persze örömmel fogadja a múzeumot, közölte a város fideszes polgármestere, Papp László, aki Karácsonynak azt üzente, „bármilyen hihetetlen is a volt debreceni diák számára, a fővároson kívül is van élet”. 

Józsefváros képviselőtestületének vezető frakciója, a Közösen Józsefvárosért is megszólalt már az ügyben. Tiltakoznak, mert „a Kormány minden egyeztetés nélkül tönkre kíván tenni egy nagy múltú, népszerű” intézményt, ami „jól illeszkedik a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a színházak ellehetetlenítése érdekében hozott lépések sorába”, és felszólítják Kocsis Mátét, Józsefváros fideszes országgyűlési képviselőjét, hogy „akadályozza meg kormánya romboló intézkedéseit és védje meg a Józsefvárosban működő Természettudományi Múzeumot, a gyerekek egyik kedvenc múzeumát”. 

Szerettem volna tudni az ellenzéki, Fidesz-KDNP frakció véleményét is, de Vörös Tamás, a képviselőcsoport vezetője nem kívánt nyilatkozni.

A költözés oka homályos 

Sajtóhírek szerint Bernert Zsolt főigazgató január közepén közölte a döntést a dolgozókkal, bár írásos dokumentumot még senki sem látott erről, és állítólag Bernertet is csak szóban értesítették. A döntés külön pikantériája, hogy a kormány gyakorlatilag titokban döntött a költözésről és vele a dolgozók és családjaik sorsáról is, hiszen olyan típusú – a szakzsargonban a sorozatszáma alapján 2000-esnek nevezett – kormányhatározattal rendelkezett erről, amely nem nyilvános, vagyis nem jelenik meg a Magyar Közlönyben, csupán a döntéssel érintett politikai és szakmai vezetők számára megismerhető a tartalma. 

A kormányhatározat szerint a múzeumnak 2020 végéig kellene kiköltöznie a Ludovika épületéből egy átmeneti helyre, ami hozzáértők szerint „még viccnek is rossz, ennyi idő arra sem elég, hogy összecsomagoljanak”. Ezt követően 10 évük lesz arra, hogy Debrecenbe költözzenek egy újonnan épülő létesítménybe. Az a laikusok számára is egyértelmű, hogy az „ideiglenes” hely aligha egy teljes értékű kiállító- és kutató helyszín lenne, sokkal inkább egy raktár, ahol 10(!) évig bedobozolva várna a gyűjtemény arra, hogy újra kiállíthassák, az ezalatt talán behozhatatlanul hosszú időre ellehetetlenülő kutatómunkáról nem is beszélve. 

Egy dologra tehát továbbra sincs világos válasz: mi teszi szükségesség a költözést?


Én is csak találgatni tudok, hogy mi lehet olyan fontos, amiért egy nagy múltú intézményt ily rútul áldozatul dobnak. Félretéve a korrupciós elméleteket, leginkább a Nemzeti Közszolgálati Egyetem terjeszkedési szándéka tűnik valószínűnek. A múzeum épületei már régen az egyetem nevén vannak, s már a Bárka Színház kipaterolása idején láttuk, hogy az egyetem olyan mint a kisgömböc: mindent magába olvaszt, ami a környezetében van. Már 2011-ben, az egyetem alapítása idején úgy beszéltek „az utóbbi évtizedekben méltatlanul elhanyagolt” Ludovika épületéről, mint amiben nincs helye a múzeumnak. Akkor erre úgy reagált a múzeum igazgatója, Matskási István, hogy a terv nincs részletesen végiggondolva. „A múlt héten értesültem a kormányzat elképzeléseiről. Sok fejlesztésünk volt az épületben, igaz, a rekonstrukciós program 2008-ban sajnos megállt. Csak ötleteket vetettek fel, mint például az Andrássy negyed, valamilyen múzeumi negyed vagy az ’56-osok terén építendő múzeum. A múzeum 41 ezer négyzetméteren működik. A rendelkezésre álló idő alatt nehezen elképzelhető, hogy egy számunkra alkalmas épületet megterveznének és kiviteleznének. Csak a csomagolás legalább egy évet venne igénybe.” Ma, 9 évvel később sem lehet biztosabbat tudni. 

Józsefváros kedvenc múzeuma 

Bevallom, azelőtt nem jártam itt. Sokszor láttam gyerekként az előd-kiállítást a Nemzeti Múzeumban és ismertem az egykori lovardából kialakított Alfa mozit is, ami romjaiból újjáépülve lett a fő kiállítási épület. Arról azonban rövid kutakodás után meggyőződhettem, hogy a kerületben mindenki ismeri a múzeumot, akinek gyerekkel van dolga. 

Kókainé az unokájával járt sokszor a múzeumban. Ádám kedvencei az őskori állatok és az ezerféle ásvány. Az üvegpadlós terembe fél bemenni, a nagymamát azonban mindig elbűvöli, hogy „vízen járhat”, lába alatt a színes tengeri világgal. „Nem értem, hogyan lehet megszüntetni egy ilyen népszerű helyet, ami mindig tele van látogatókkal” – mondja. 

A Losonci téri általános iskolában Gaál Emőke tanítónő szervezi a múzeumlátogatásokat. Sok- sok éve van szoros kapcsolatuk a múzeummal. „Öt évfolyam osztályait visszük el minden hónapban a Természettudományi Múzeumba három tanártársammal. A múzeumi foglalkozások beépültek az oktatási programunkba. A gyerekek így megélhetik a tananyagot, nagyon szeretnek ott lenni” – mondja. 

A múzeumban Holler Judit, a közművelődési osztály vezetője fogadott. Épp nagy csapat gyerek jött ki a kiállításról. A kísérő hölgy elmondta, Újpestről jöttek, nagycsoportos óvodások, és nagyon élvezték a kiállítást. Nem először járnak itt. A gyerekektől próbáltam megtudni, nekik mi tetszett. „A mammut. Az óriáscápa. A lepkék. A minden” – vágtak egymás szavába. Holler Judit azt ajánlja, menjünk végig a múzeumon, s közben beszélgessünk. A nagy kiállítótérben gimisek csoportját látom. Egy harmadik csoport az, akinek be akar mutatni, mert éppen velük volt foglalkozása. A jégkorszakot bemutató kiállítás termében találjuk meg őket. A gyerekek kis csoportokban állják körül az óriás övesállatot, az óráshiénát, a kardfogú tigrist. Úgy látszik, gondolom, a jégkorszakban minden nagyobb volt, talán tényleg éltek óriások is. Óriásokról nem tudunk, de valóban nagyobbak voltak az állatok akkor, mondja Holler Judit és egy hatalmas mammutkoponyához vezet, aminek a homloka közepén a mélyedés olyan, mint egy szem. Úgy tartják, folytatja, ezt vélhették küklopsznak, egyszemű óriásnak a régi görögök. „Együttműködési megállapodásunk van a kerületben 4 iskolával és egy óvodával, akik a VEKOP-projektünk keretében térítésmentesen vehetnek részt múzeumpedagógiai programunkban” – mondja, miközben bemutat Pakodiné Tóth Gabriella biológiatanárnak, aki a Vajda Péter utcai iskolából érkezett a gyerekekkel. 

„Hat tematikus foglalkozást kapunk egy évben, amit mi nem tudnánk kifizetni. Ez felöleli az alsós természetismeret és a felsős biológia témakörét, de érinti a földrajzot is. Harmadiktól felfelé minden gyerek eljön, ami 300 gyereknek jelent évi 6 különleges alkalmat. Nagyon kevés az olyan múzeum, ahová el tudunk menni, arról nem is szólva, hogy itt meg is fogdoshatják a dolgokat. Az iskolának nincs lehetősége pótolni a régi preparátumokat, amiken a valóságban is tanulmányozhatnánk az állatokat. Hozzánk mindenféle gyerek jár, sok a hátrányos helyzetű, számukra ez ritka és pótolhatatlan élmény” – mondja a tanárnő. 

„Évi mintegy 150 ezer látogatónk van, és ebből tízezer az a diák, aki a foglalkozásainkon is részt vesz. Egy évben 7–800 foglalkozást tartunk” – mondja Holler Judit. Végigsétálunk a kiállításon, ahol az alsó szinten legalább négy foglalkoztatót számolok össze, de mindenfelé vannak csoportos ücsörgésre szolgáló helyek is. Nincsenek hosszú magyarázó szövegek és képek a falakon, annál több életszerű rekonstrukciót látunk, ami természetbúvárrá teszi a látogatót. Van fejünk felett elúszó óriáscápa, négyméteres mammut, valóságosnak tűnő ősemberek, hatalmas dioráma és Noé bárkája, tömve megmentendő állatokkal és növényekkel. Megkockáztatom a kérdést a költözésről, bár erre nem terjed ki a minisztériumi jóváhagyás. Szomorú pillantás a válasz, nem erőltetem, nem akarom kínos helyzetbe hozni. „Amit itt lát, abban benne van szívünk-lelkünk. Ez a munka számunkra hivatás. Folytatjuk a munkánkat, mint eddig, mi mást is tehetnénk?” 

Szöveg: Bányay Géza; Fotók: Huszár Boglárka; Videó: Takács Mária

- - - 

Az átmenet főigazgatója? 

A költöztetés először 2011-ben felmerült ötlete után néhány évig nyugalom volt, mígnem 2017-ben a fideszes Kósa Lajos előállt azzal, hogy csökkenteni kell Budapest vízfejjellegét, ezért egyes minisztériumok mellett múzeumokat is érdemes vidékre telepíteni. Annak ellenére, hogy azóta kiderült: a minisztériumok vidékre költöztetése ésszerűtlen, és azóta már a kormány is inkább csak a Budai Várba telepítgeti őket, több mint egy éve Palkovics László innovációs miniszter is sürgette a Természettudományi Múzeum költözését, majd megjelent a lépés vizsgálatát előíró kormánydöntés, és kiderült, hogy Debrecen lenne az új helyszín. Ekkoriban éppen új főigazgatót választottak a múzeum élére: Bernert Zsolt antropológust. Neki nincs nagy múltja a múzeumban, bár szakmai kompetenciáját nem vonják kétségbe. Addig a különböző történeti korokban élt népek klasszikus embertani analízise volt a kutatási területe, és több egyiptomi, valamint honfoglalás kori és középkori magyar régészeti kutatásban vett részt. Nevet igazán a magyarságkutatásban kifejtett aktív ismeretterjesztő tevékenységével szerzett. Kiállításokkal és előadásokkal vett részt a Kurultáj Magyar Törzsi Gyűléseken és hagyományőrző rendezvényeken, és részt vesz a kormány által alapított Magyarságkutató Intézet munkájában is. Az a vélemény alakult ki róla, hogy Kásler Miklós azért választotta őt, mert lojalitást remél tőle a költözés végrehajtásában, mások szerint viszont talán a politikai támogatottsága segíthet a múzeum Budapesten maradásában, ám ennek egyelőre nem sok jelét látni. 

- - - 

220 éve Budapesten 

A Természettudományi Múzeum története a Nemzeti Múzeum alapításával kezdődött. Amikor 1802-ben Széchényi Ferenc felajánlotta könyvtárát és érmegyűjteményét a leendő „közmívelődési tudományos központ” javára, felesége, Festetics Julianna az ásványgyűjteményét adta a nemzetnek, ami a későbbi természettudományi részleg alapját képezte. 

Széchényi a latin nyelvű adománylevélben kikötötte, hogy a múzeum székhelye mindig azonos legyen az országos főhatóság székhelyével, ami akkor Pest-Buda volt, ma Budapest. „Musaeum isthoc Regni, eo semper in Loco consistere debeat, ubi ipsum dirigens Dicasterium Regni sedem obtinuerit.” 

A természettudományi részleg folyamatosan gyarapodott, mígnem kinőtte a Nemzeti Múzeum épületét. 1994-ben kormánydöntés hozta létre a jogutód Természettudományi Múzeumot, ami a volt Ludovika Akadémia akkor még elhanyagolt épületében kapott helyet, és a felújítás után 1996-ban nyílt meg.