Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

2020-BAN MÁR NEM A DIÓSZEGIRŐL RAPPELNE MAJKA

Felderítettük az egykor hírhedt „dzsungelt”

2020. február 07. péntek

„Nem félsz oda egyedül hazamenni?!” – kérdezte döbbenten mindenki, akinek megemlítettem anno, hogy a kerület legmélyén, a Diószegi Sámuel utcában lakom. Volt, hogy a taxis nem mert hazavinni, vagy megkért, gyorsan ugorjak ki, mielőtt lelopnák az autója kerekeit.

A kerületi fogadóórákon és közmeghallgatásokon máig minden alkalommal felmerülő téma a Diószegi utca. A lakók panaszkodnak az utcán drogozókra, a hajléktalan emberekre, és mostanság is közhiedelem, hogy estefelé mindenki jobban teszi, ha nem megy a környékre egyedül. Mégis elmerészkedtünk napnyugta után, hogy kifaggassuk az ott élő és dolgozó embereket, mit látnak, mit tapasztalnak, továbbá Aszalós Bence főhadnaggyal is beszélgettünk az utcához köthető bűncselekményekről. 

Egyértelmű a javulás

2015-ben költöztem el végleg a Diószegiről. Akkoriban egészen más képet mutatott az utca. Bár mindig gond nélkül mentem haza a 909-es éjszakaival és sétáltam végig egészen a 15-ös házszámig, most még kevesebb félelemmel tenném meg ugyanezt az utat. Ránézésre is sokkal tisztábbnak, csöndesebbnek tűnik az utca, de a környék kisboltosai is megerősítették: ég és föld a mostani és az öt évvel ezelőtti állapot között a különbség.

A Kálvária téren teljesít állandó szolgálatot az őr, aki elmondta, hogy hetente legfeljebb egy-két incidens adódik. Általában kábítószerhasználót vagy hajléktalant kell elküldeni, erőszakra ritkán kerül sor. Az egykor drogüzletekről elhíresült 18–20–22-es házba is benéztünk: az udvaron focizó gyerekeken kívül semmi mozgást nem láttunk.

Volt-nincs rendőrbódé

Még 2012-ben mobil, konténeres rendőrállomást telepítettek a Diószegi-Korányi sarokra azzal a céllal, hogy növelje a lakók szubjektív biztonságérzetét Budapest egyik bűnügyileg legfertőzöttebb területén, ahogy Kocsis Máté volt polgármester mondta a dobozrendőrség átadóján. 

A bódénak két célja volt. Az egyik a bűnözők elriasztása, a másik, hogy a járókelőkben a biztonságos környék érzetét keltse az utca. Elvileg a nap 24 órájában ült ott egy rendőr, aki térfigyelő kamerán nézte, mi történik az utcán, és azonnal reagált a bejelentésekre.

Hogy valójában hány alkalommal volt erre szükség, és ténylegesen beleavatkozott-e a konténerben ülő rendőr mondjuk egy 15 fős utcai verekedésbe, nem tudni. Mindenesetre 2018 januárjában minden magyarázat nélkül megszűnt a rendőrállomás a Diószegiben. A rendőrség honlapján egy közlemény jelent meg, amelyben azt hangsúlyozzák, hogy a „józsefvárosi rendőrök Budapesten a Diószegi Sámuel utcában gyalogosan is, illetve gépjárművel megerősítve, 24 órában teljesítenek szolgálatot. A rendőrség Józsefvárosban a kerület egészét térben és időben lefedve, folyamatos jelenlétet biztosít.”

Arra viszont, hogy miért nincs a továbbiakban szükség a mobil rendőrőrsre, illetve – ha volt egyáltalán –, eddig miért volt rá szükség, nem adott választ a közlemény.

A helyiek szerint sok haszna nem volt, mivel nem rettentett el attól, hogy akár a nyílt utcán folytassák a drogkereskedelmet. „Amikor benyúl a csávó az autó letekert ablakán, azért lehet sejteni, hogy nem ólomkatonát cserélnek, és ezt a rendőrbódé mellett is megtették” – mondta egy környéken dolgozó férfi.

Az emberi hangnem segít

„Nem akarok mondani semmit, elég nekem itt élni” – mondta a Diószegi utca 15. alatt működő egyik kisbolt eladója kérdésünkre, hogy milyen az élet és a közbiztonság errefelé. Úgyhogy továbbsétálunk az egyébként kifejezetten kihalt utcán. Egy másik boltban sokkal beszédesebbek az eladók, csak úgy ömlik belőlük a szó, akárcsak a 15-ös ház gondnokából.

Közbiztonságról, a járőrözések számáról, drogosokról, balhékról mindannyian mást mondanak, de egyben azonos a véleményük: mindegy, hogy kábítószeres fiatalról, bűnözőről, alkoholistáról vagy hajléktalanról van szó, ha emberi módon szólnak hozzá, majdnem mindent meg lehet beszélni.

„Egyszer bepróbálkoznak, de ha megmutatom, hogy nem félek és megadom nekik a tiszteletet, ami egy embernek jár, akkor ugyanezt várhatom cserébe, és meg is kapom” – meséli a zöldségbolt tulajdonosa. Hasonló tapasztalatai vannak egy másik kisbolt vezetőjének is: „Amíg valaki a mi kuncsaftunk, addig ki van nyalva a feneke, mindegy, hogy drogos vagy hajléktalan. Szemben, a másik boltban, olyan stílusban beszél a nő a vásárlókkal, nem csoda, hogy kiszedték a pultból. Van, hogy a drogos srác hozza nekem az aprót, váltsam már be. Mondom mi van, nem fogadja el a díler a fémpénzt? De azért beváltom neki, ő örül, hogy lett pénze, én meg annak, hogy kiment a boltomból.”

A 15-ös ház új gondnoka állítólag nagyon sokat tett a Diószegi állapotáért. Régebben tele volt prostituálttal és kábítószeresekkel az utcának ez a része, mára egyet se látni. Azt állítja, nála is csak a szép szó működik.

„Ha problémás embert látok, odamegyek, megkérem szépen, menjél innen, barátom. Ez általában bejön. Ha mégsem, akkor rendőrt hívok, de semmiképp nem állok neki balhézni” – állítja. Sokat segít, hogy jó kapcsolatot tart a helyi körzeti megbízottal, Kovács Andrással, aki rendszeresen látogatja a házat, és tud az utca összes aktuális problémájáról.

„Amióta ide épült a Közszolgálati Egyetem, alig van nagyobb baj, verekedés. Szerintem egyszerűen elköltöztették a problémás családokat, főleg Csepelre, a csepeliek legnagyobb örömére” – folytatja a kisbolt másik eladója, aki tíz éve szolgálja ki a környék vásárlóit. „Régebben volt minden. Egyszer szamurájkarddal verekedett össze két család, máskor az ablakunkat lőtték be. Időnként be kellett zárnunk, nehogy ide szaladjanak be a verekedők.”

Az olcsó dizájnerdrog

Aszalós Bence főhadnagyot, a kerületi rendőrség akciócsoportjának irányítóját kérdeztük arról, mit tett a rendőrség az elmúlt években a bűncselekmények visszaszorítása érdekében. „Józsefvárosnak ezen a részén előfordul a kábítószerfogyasztás. Ha a szerhasználók tudják, hol lehet drogot venni, oda fognak szokni az érintett lakás környékére, és megnövekedik a járulékos bűncselekmények száma. Mivel a függők egyre kevésbé tudják hétköznapi feladataikat ellátni, munkájukat elvesztik, a napi adag megszerzéséhez pedig kisebb vagyon elleni bűncselekményeket fognak elkövetni” – mondta a főhadnagy.

A korábban népszerű – és egyébként törvénybe nem ütköző – szipuzást felváltotta az ismeretlen összetételű, olcsó dizájnerdrogok használata, amelyek rémisztő hatásúak. Nyáron például a Corvin-negyedben bukkantak fel utcai terjesztők és fogyasztók, majd pár nap alatt ellepték a környéket önkívületi állapotban lévő, földön fetrengő emberek. Azzal, hogy a lakosságot zavaró, könnyen kiszúrható fogyasztókat elkapják, sajnos nem sokat javul a helyzet: amíg van terjesztő, mindig jönnek újabb fogyasztók. A terjesztési hálózat felszámolása pedig sokkal nagyobb feladat.

„Azt nem lehet kijelenteni, hogy a Diószegit teljesen megtisztítottuk a dílerekről, de rengeteget javult a helyzet” – állítja Aszalós Bence. „Mindenki tudta, hogy az utcában van olyan ház, ahol családi vállalkozásban árulták a drogot, erre volt reakció a 2013-as hatalmas razzia. Ha egy szemfüles szomszéd bejelenti, hogy naponta 30-40 ember fordul meg egy lakásban, az mindig gyanús, de nyilvánvaló, hogy nem lehet a következő lépés máris a rajtaütés. De minden ügyet feldolgozunk, minden esetben vizsgáljuk a bejelentést. Összességében elmondható, hogy a dílereket megcélzó speciális munkánk erős javító hatással volt a közbiztonságra. A környék dílerei már tudják: csak úgy lehet itt árulni, hogy számolniuk kell azzal, egyszer majd rájuk töri a rendőrség az ajtót.” 

Szöveg: Ádám Judit; Fotó: Ványi Ákos

- - -

Diószegi vagy Diószeghy?

Az utca nevével kétféle írásmódban is találkozunk – a Diószegi legalább annyira gyakori, mint a Diószeghy. 2012-ben, az utcanévtáblák cseréjekor volt egy pillanat, amikor egyszerre volt fent az utca egyik oldalán a tábla Diószegiként írva, a másik oldalán pedig még az 1953-as átnevezése óta használt Diószeghy írásmóddal (Előtte Örömvölgy utcának hívták, és a II. világháború előtt arra járt a 20-as villamos). Az sem sokat segít, hogy az utca névadója, Diószegi Sámuel református lelkész, botanikus nevét is hol így, hol úgy írják, sőt előfordul a Diószeghi írásmód is.

- - -

Csak a Diószeghy Sámuelen menjél végig egyszer

és meglátod hogy milyen ott a frankón nyomor ember,

egyszer el kellene jönnöd, éljél köztünk csak egy hetet

miszter president, hogy átérezzed ezt a történetet

mégis milyen fain érzésmikor nyakadban a szar 

akkor meglátod majd te is tesó, hogy mekkora a baj

(Majka – Ítélet helyett, részlet)

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben