A textilipar a második legszennyezőbb iparág a világon az olajszektor után. Egy kilogramm gyapot termesztéséhez 3644 liter vizet használnak el, így a világ vízfelhasználásának 2,6 százaléka gyapottermesztésre megy el. Egyetlen farmernadrághoz 10 850 liter víz kell. De nem csak a vízpazarlás probléma, rengeteg káros anyagot is használnak a ruhák készítésekor, ezek pedig az élővizekbe kerülnek vissza. Egy pólóban átlagosan 84,3 gramm vegyi anyag található.

Gyerekmunka, kiszolgáltatottság

A hatalmas környezetszennyezés mellett beszélni kell a textilipar emberi életeket közvetlenül érintő oldaláról is. Köztudott, hogy a fast fashion, azaz a plázákban, bevásárlóközpontokban kapható tömegmárkák nagy része az olcsó munkabérek miatt a legszegényebb ázsiai országokban készítteti a ruháit. A gyapot termesztésében rengeteg gyerekmunkás vesz részt, és a varrodákban is embertelen körülmények közt dolgoznak – gyakran gyerekek. Ezek a divatcégek papíron sokat tesznek ugyan a munkások körülményeiért, emelik a bérüket, ám még mindig élhetetlen, ahogy ezek a ruhagyárak működnek.

Akkor járjak meztelenül?

Nem szükséges. Mivel a használt ruha vásárlása hagyja a legkisebb ökológiai lábnyomot, jelenleg ez a legjobb elérhető alternatíva. Nem csak boltban lehet ezt megtenni, rengeteg közösségi ruhavásár, ruhacsere szerveződik Budapesten, illetve erre szakosodott, stílusok szerint elkülönített Facebook csoportokat is találhatunk, ahol eladhatjuk a ruháinkat és újakat vehetünk helyettük. Mivel ezeken a helyeken könnyű jó minőségű, egykor sokat érő darabokba botlani fillérekért, még jól is járunk. Ha kizárólag magunk között cserélgetnénk a meglévő ruháikat és nem vennénk több újat, valószínűleg évtizedekig elélnénk így.

A ruháknak „lelkük van”

Már a kerületben is több olyan bolt működik, ahol újrahasznosított vagy használt, ruhaboltokból, bolhapiacokról mentett kincseket lehet találni. Az egyik közülük a Kőfaragó utcában található Anomália Vintage, amely a megszokottól eltérő ruhákat, cipőket, ékszereket és egyéb használati tárgyakat kínál a különlegességekre vevő közönségnek. Az üzlet megálmodója és tulajdonosa, Nagy Timi mindig is szenvedélyesen gyűjtötte az egyedi ruhadarabokat, emellett imádta a nyolckert, ezért döntött úgy, hogy nyit egy vintage ruhabolt-kávézót a Palotanegyedben. Szerinte a ruháknak „lelkük van”, és magukon őrzik egykori tulajdonosaik történeteit, ezért számára mindig is sokkal érdekesebb volt egy sokat látott darab, mint egy vadonatúj.

Timi boltját főként a környéken lakó fiatalok látogatják, de egyre többen veszik észre a színes kirakatot, látogatásunkkor egy nyugdíjas korú hölgy fordult ki éppen az ajtón. Az erre tévedő külföldiek jellemzően bátrabban vásárolnak itt, pedig általában arról számolnak be, hogy feléjük nincsenek ennyire érdekes helyek. Timi szeretné, ha a budapesti emberek is mernének a személyiségüket jobban kifejezve és az aktuális trendekről bátrabban elszakadva öltözködni. Az Anomália nem csak üzlet, hanem közösségi hely is szeretne lenni, ezért rendszeresen tartanak megfizethető workshopokat, legutóbb például pénztárcákat készítettek kávészacskókból.

Egyedi, szellemes grafikák

A Vásár utcában található Verkstaden használt ruhákra nyomtatott egyedi, szellemes grafikái nem csak a környezetre, hanem a közhangulatra is jó hatással vannak. A mintákat a bolt tulajdonosa, Pintér Pálma tervezi. Általában vicces feliratok vagy rajzok ezek, melyek láttán nehéz nem elmosolyodni, ha szembejönnek az utcán. Az egyik legötletesebb, mellyel a Verstaden ismertté vált a belvárosi fiatalok körében, a „Not your aranyvirágszál” felirat, de személyes kedvencünk a „Nyugi van”, az „Ebéd?” és a „Megoldom”. Bárki találhat köztük olyat, ami illik a személyiségéhez, jellemző az életére vagy éppen az adott napjára. A felhasznált pólókat, pulcsikat, farmerdzsekiket pedig különféle turkálókból szerzik be.

Eleinte vászontáskákra nyomtattak, de ahogy a környezetvédelem egyre fontosabbá vált számukra, úgy jött képbe a használt ruha. Jelenleg nagyjából fele-fele arányban vannak új és újrahasznosított termékeik, de szeretnék még inkább a használt cuccok irányába eltolni az arányt.

Pálma élt egy darabig Svédországban, és ott is azt látta, hogy nem kell mindenből újat venni: „Lehet, hogy buborékban élek, hiszen a barátaim mind világot járt emberek, de a környezetemben mindenkinek fontos a környezettudatosság. Vannak emberek, akiknek annyira sok gondjuk van, hogy nincs erejük még ezzel is foglalkozni, de az anyagi helyzet nem lehet kifogás, hiszen jóval olcsóbbak a használt dolgok.”

Csángó takarókból lett kabát

A Víg utcai Konfekció Oltai Kata projektje, a történettel rendelkező tárgyak, azon belül is a ruhák iránti rajongásából született. A különleges ruhák beszerzésén túl saját maga is újrahasznosít, vagy ahogy ő fogalmaz, lefordít ma aktuális használhatóságra eredetileg más funkcióra szánt lakástextileket. Legutóbb például 50–100 éves hímzett csángó takarókból varrt kabátokat, de nyárra tervez egy kollekciót régi paplanhuzatokból, illetve cigánykendők rózsamintáinak szeretne új életet adni nadrágszárakon. Számára nem jelent hozzáadott értéket, ha valami vadonatúj, a divatmárkák tömegdarabjaiban ritkán talál izgalmat. Azokat a tárgyakat szereti, amelyeken látszik az idő nyoma. Szívesen hangsúlyoz ki a saját öltözködésében is mondjuk egy hordástól kifeslett gallért. Üzletében színek, stílusok szerint különíti el a ruhákat, nincs külön férfi és női részleg. Örülne, ha az emberek itthon is el mernének rugaszkodni a megszokott sémáktól: attól, hogy a ruha férfiaknak vagy nőknek szánt darab-e, vagy éppen a saját mérettől. Egy nadrágnak nem kell feltétlenül passzosnak lennie, sokféleképpen variálhatóak ugyanis a nagyobb méretű ruhák.

A megunt tárgy másnak érték

A lomtalanításokat járva elkeserítő látni, mennyi használható, jó állapotú tárgyat és ruhadarabot hajítunk ki gondolkodás nélkül. Egy kis energiával rengeteget segíthetünk másoknak, ha nem a kukába dobjuk, hanem elvisszük ezeket a megfelelő helyre, adományként. Összegyűjtöttünk pár helyet Józsefvárosban, ahol szívesen fogadják a megunt ruhákat. Fontos, hogy a rászoruló és a hajléktalan emberek sem szeretnek szakadt öltözéket, lyukas cipőt hordani, ezért csak használható állapotú holmit adjunk le a számukra.

A Vajdahunyad utcai Menhely Alapítványnak elsősorban férfiruhára lenne nagy szüksége, de a törölközőnek és ágyneműnek is mindig örülnek. Azt kérik, hogy telefonon szóljanak előre a 06 1 338-4186-as számon, ha adományt vinnének.

A Diószegi Sámuel utcai Vöröskereszt irodában egész nap tudják fogadni a használt ruhákat, és nem kell előre bejelentkezni. Télen kabátnak, takarónak, alsóneműnek örülnek legjobban, de a gyerekruhákat is tudják használni.

Két adománybolt is van a kerületben, a Cseriti a Baross utca 47-ben és a Kocka a Nagy Fuvaros utca 3-ban. Mindkettő ugyanazon az elven működik: bárki beviheti megunt holmijait adományként, az arra rászorulók pedig jóval a piaci ár alatt megvehetik. A boltok nonprofit alapon működnek, a bevételből a hálózatot tartják fenn, és a munkaerőpiacról kiszorult embereket foglalkoztatnak.

Szöveg: Ádám Judit; Fotó: Ványi Ákos