Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

EGYEDÜLÁLLÓ SZÜLŐKÉNT A HÉTKÖZNAPOK FORGATAGÁBAN

Versenyfutás az idővel

2020. február 20. csütörtök

Amikor felbomlik a család rendszere, mert a szülők elválnak vagy valamelyikük meghal, borzasztó terhet ró arra, aki egyedül marad a gyerekekkel. Miközben ránehezedik a veszteség terhe, hirtelen rengeteg teendő is a nyakába szakad. Holott sokszor arra sincs ereje, hogy reggel az ágyból kikeljen, nemhogy haditervet gyártson arra, hogyan tovább. A Mária utcában másfél éve működő Egyszülős Központ azért jött létre, hogy istápolja a szétesett családok egyedülálló szülőit és gyermekeit, és segítsen megoldást találni a felmerülő problémákra.

Nincs? Csináljunk egyet!

Az Egyszülős Központba belépve, mintha egy nappaliba érkeznénk. Fotelek és asztalok középen, oldalt könyvespolcok. Jobbra játszószoba, balra függönnyel elzárható „csendes szoba”, szemben presszópult, az emeleten irodák. Halk szófoszlányokat hallani az asztalok felől, időnként felnevet egy kisgyerek a játszóban, kintről beszűrődik valamelyest a forgalom zaja, béke és nyugalom árad az épület magas falai között.

„Annak idején egy kis lyuk is elég lett volna nekem, ahová befér egy asztal és egy szék, hogy tudjam fogadni a szülőket” – mondja Nagy Anna, a központ megálmodója, jelenleg stratégiai igazgatója, aki maga is egyedülálló szülőként jutott el arra az elhatározásra, hogy muszáj felkarolni az egyedülálló szülőket.

„Egy valódi civil kezdeményezés úgy indul el, hogy adódik egy élethelyzet, ami valakinek valamiért nehéz, és úgy érzi, nem tudja egymaga megoldani. Szerencsés, ha talál ilyenkor egy olyan csoportot, amihez csatlakozhat. Ha viszont nincs, akkor elindíthat egyet az útján, ahogy én is tettem annak idején.”

Egyedül helyt állni

Szerinte, amikor „egyszülővé” válik valaki, eluralkodik rajta a félelem attól, hogy nincs kiút, csak lefelé visz a lejtő. Újra kell tervezni az életet, miközben romlanak az anyagi körülmények, nehezedik az időbeosztás, a család és a barátok  is elfordulhatnak, és mindezt nehezíti, ha munkája sincs a szülőnek. A hullámok összecsapnak, és mintha úgy is akarnának maradni örökre. „Abban a pillanatban, amikor ott találod magad egyedül a gyermekeddel, nagy szükség lenne arra, hogy valaki megnyugtasson, és megmutassa, hogy nincs megpecsételve sem a gyermeked, sem a te sorsod, s lehet így is családot építeni a gyermek köré, ezt a helyzetet is meg lehet oldani.” Erre pedig egy olyan közösségben van lehetőség, amit olyan szülők alkotnak, akik hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek, és persze szakemberek is kellenek. Egy ilyen közeg meggyorsítja a felgyógyulást és a talpra állást – tartja a vezető.

A küldetés

Nagy Anna első lépésként létrehozta az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítványt, a Mária utcai központ azonban még 12 évet váratott magára. Ő viszont már a kezdetek kezdetén tudta, hogy kell egy hely, ahová betérhet a kétségbe esett szülő, és ha azt kéri, hogy segítsenek, máris visszakérdeznek, miben. A központ állami forrásból épült, és állami pénzből, valamint több vállalat támogatásából tartja fent magát. A központ 12 állandó munkatársa viszi az általános adminisztrációt, a programszervezést, az önkéntes-koordinációt, a programszervezést, az önkéntes-koordinációt, és vannak külsős pszichológusok is. Ezen kívül több mint 80 önkéntessel – jogászokkal, oktatókkal, tanárokkal, coach-okkal, mediátorokkal – dolgoznak együtt. Az elmúlt másfél évben mintegy 7500 családon segítettek.

Miben segítenek?

Programjaikat a szükség szülte: mindenféle problémára igyekszenek megoldást adni, ami onnantól kezdve felmerül, hogy a szülő egyedül marad az aprónéppel. Van jogi tanácsadás, mediáció, családterápia, de pszichológussal és coach-csal való konzultációt is biztosítanak. Van lehetőség sportolásra, művészetterápiára, tartanak előadásokat, sőt szerveznek táborokat, ünnepségeket, korrepetálást a gyerekeknek is.

Törekednek a rugalmasságra, és az újonnan felmerülő igények szerint bővítik a programjaikat. Kapcsolódtak például az Incorpora programhoz, így állásközvetítéssel is foglalkoznak. Szerveztek önsegítő csoportot várandós kismamáknak, akik egyedül maradtak a várandósságukban, beteg gyermeket nevelőknek és mozaikcsaládban élőknek is. Fontos, hogy a felnőtt programok alatt gyermekfelügyeletet is biztosítanak. Mindezt teljesen ingyen.

Társadalmi hozzáállás

„Egy óvodai apák napján az óvónő azt tanácsolta nekem, hívjam el a szomszédot, ha már a gyerekem édesapja nem lesz ott. Nem gonoszság volt ez a részéről, csupán nem tudta átérezni a négyéves gyerekem helyzetét, akinek fájna ott látnia az ünnepségen a szomszédot az édesapja helyett” – emlékszik vissza Nagy Anna. Hogy miként kell egyedül gyereket nevelni, mindig az a legfontosabb kérdés – teszi hozzá.

Különösen azért, mert ez a téma tabu, nincs kimondottan szakirodalma sem. A társadalom még mindig nem vesz tudomást a problémáról, pedig Magyarországon több mint 300 ezer egyszülős család van, ami mintegy fél millió gyereket jelent. „Nem nagyon lépünk bele a másik cipőjébe, így annak, aki nem érintett a témában, fogalma sincs arról, milyen egyedülálló szülőnek lenni, mint ahogy én sem tudom, milyen beteg gyermeket nevelni.”

Mi zajlik mindeközben a gyerekekben?

A gyerekek a szétválást nem szégyenként élik meg, inkább egy nagyon erős hiány van bennük – emeli ki a központ vezetője. Bár szerinte ez függ attól is, hogy a szülők mennyire ni sem tudnak eljárni, aminek legfőbb akadálya a pénz és az idő hiánya. Ezért is vállalt önkéntes szerepet az Egyszülősben. „Örömmel tölt el, amikor azt látom, hogy az órán részt vevő hölgyek feltöltődve mennek haza.” Kinga, aki szintén egyedülálló szülő, szívesen tornázik. Arról számol be, hogy felemelő, hogy alkalomadtán ki tud mozdulni, és így van esélye tartozni valahová – egy megtartó közösségbe. Ezt persze annak is köszönheti, hogy közel lakik, és hogy míg edz, addig vigyáznak a gyermekére a játszószobában.

„Itt a lelkünket is ápolják” – mondja lelkesen Barbara, aki épp az egyik coach-hoz érkezett konzultációra. Ő is versenyt fut az idővel folyton, minden percet meg kell szerveznie pontról-pontra, mert egyáltalán nincs segítsége a gyermeknevelésben. Hosszas egyeztetés eredménye az, hogy végre egy kis időt szánhat magára is. „Voltam korábban is coach-nál, a kommunikációban segített, és úgy érzem, már könnyebben megnyílok és könnyebben beszélek.”

A matek korrepetálást tartó Viki, aki egyébként matek-fizika tanárként dolgozik, a központban egy hetedikes kislányt okít. Bár nincs érintettsége ugyan az egyszülősségben, mégis fontosnak tartja, hogy részt vegyen ebben a társadalmi kezdeményezésben, már csak azért is, mert úgy véli: önkéntesnek lenni jó, segíteni másokon meg pláne! 

Szöveg: Kolonics-Imre Zsófia; Fotó: Huszár Boglárka

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben