Programok

Eseménynaptár

Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

KERESÉS

INTERJÚ BALOGH ISTVÁN LAJOS NEMZETISÉGI TANÁCSNOKKAL

„Remélem, hogy eljön a nyugodt, szakmai politizálás időszaka”

2020. február 22. szombat

Tanácsnokként a kisebbségek szempontjait kell érvényesítenie minden önkormányzati rendeletben, képviselőként pedig az 5. számú választókörzet ügyeit viszi. A harminc évnél fiatalabb képviselő, akit a roma hagyományoknak megfelelően mindenki a becenevén, Pacinak hív, már dolgozott civil aktivistaként. Most jogkört és hivatalt kapott hozzá, hogy elképzeléseit megvalósítsa.

Volt valaha Józsefvárosban nemzetiségi tanácsnok?

Nem tudok róla. Roma referens volt már korábban kormányhivatalokban, de a tanácsnok az önkormányzathoz tartozik, és jogköre is van a kerületi döntéshozatalban. Nem csak a romákat, hanem a kerület többi nemzetiségét is képviselem. Kevesen tudják, hogy a nemzetiségi önkormányzatok csak kulturális kérdésekben dönthetnek. Az a feladatom, hogy minden önkormányzati rendeletben érvényesítsem a kisebbségek érdekeit, és külön programokat készítsek elő arra, hogy a nagy önkormányzat jobban tudjon együttműködni a nemzetiségi önkormányzatokkal.

Roma vagyok, így én vagyok a híd a kerület legnagyobb kisebbségét alkotó roma lakosság és az önkormányzat között.

Az 5. választókerület egyéni képviselőjeként került a testületbe, elnököl egy bizottságot, egy másiknak tagja, emellett nemzetiségi tanácsnok. Nem sok ez egy kicsit?

Ezek mind egy irányba mutatnak. Fő feladatom a szegények képviselete – nem csak a roma szegényeké, hanem mindegyiké. Én gimnazista koromban láttam először fürdőszobát, mert mi meglehetősen szegények voltunk. Úgyhogy nagyon érzem a felelősséget, amikor minőségi cserét kérnek a komfort nélküli lakásban élők. Tudom, hogy rajtam is múlik, mikor tud egy gyerek reggel úgy indulni az iskolába, hogy egy emberi élethez méltó helyről lép ki.

Hogyan került a kerületi politikába, és miért pont Józsefvárosba?

Budapesten nőttem fel, de nem ebben a kerületben. Gimnazista koromban kezdtem ide járni, itt éltek a barátaim. Ez nem meglepő, hiszen Budapesten Józsefvárosban él a legtöbb cigány. Aztán ide is költöztem. Most nem itt élek, mert még mindig albérletezek, és máshova vetett ez a helyzet. De a korábbi munkáim többsége is a kerülethez köt. Voltam piactakarító, voltam kampányszervező az aHang civil szervezetnél. Mindkettőt nagyon szerettem. A romaügyek már gimnazista koromban is érdekeltek, és akkor kezdtem el zenélni is. 2010 körül játszottam a Szilvási Gipsy Folk Bandben, és gyakran léptünk fel tüntetéseken. A 2011-es „Nem tetszik a rendszer” tüntetésen, amikor a színpadon állva sok tízezer ember nézett vissza rám, megéreztem, hogy mekkora lehetőség van abban, ha sokakat meg tudok szólítani. És erre nem csak a zene alkalmas. Akkorra már létrehoztuk a Közös Esély Egyesületet, amellyel a IX. kerületi óvodákban tartottunk foglalkozásokat a gyerekeknek. Megismertettük őket a roma kultúrával, ezen kívül pedig készségfejlesztéssel is foglalkoztunk, hogy ne csak szegregátumi iskolába legyen esélyük bekerülni. Az egyik VIII. kerületi óvoda vezetőjéhez eljutott a hírünk, és ő kezdeményezte, hogy jöjjünk ide is. Így lett munkakapcsolatom a helyi önkormányzattal. Bár a Fidesz országos szinten nem állt támogatóan a romakérdéshez, a kerületben jó volt az együttműködés a fideszes vezetéssel is.

Akkor miért nem a Fidesz- KDNP színeiben indult a választáson?

Azért itt a kerületben sem volt minden rendben a szegényekhez és a romákhoz való viszonyban. Egyre több itt élő barátomnál láttam, hogy akkor is felbontják vele a lakásbérleti szerződést, ha a felhalmozódott hátralékát kifizeti. Az is meghatározó élmény volt, amikor bementünk egy-egy házba, ami kívülről gyönyörűen fel volt újítva, de belül jó, hogy nem omlott ránk a vakolat. Ez a látványpolitizálás nem tetszett nekem. Az én elképzeléseim a C8 Civilek Józsefvárosért Egyesületnél és az ellenzéki pártoknál találtak elfogadásra, hasonlóképp látjuk a világot.

Mennyire bízott benne, hogy bekerül a képviselőtestületbe?

Arra se sokan fogadtak volna, hogy Pikó András lesz a polgármester, azt pedig végképp senki nem hitte, hogy cigányként bejutok. A kampányom elképesztő volt: egy lengyel, de magyarul jól beszélő meleg férfi barátom járta velem a körzetemet. Néha, amikor kemény arcok nyitottak ajtót, kissé ijedten kérdeztem magamtól: „Te jó ég, mi lesz itt? Meglát egy buzit meg egy cigányt.” De nem volt semmi gondunk. Nagyon értékelték az emberek, hogy politikusok bekopognak hozzájuk. Akkorra már az arcomat a cigányok közül sokan ismerték a Dikh TV-ből, ahol riporterként dolgoztam és közéleti, politikai kérdésekkel foglalkoztam.

A választási győzelem, majd a hivatalba lépés óta több mint 3 hónap telt el. Mit érzékel a lakosság ön szerint az első bő száz napból?

Megtapasztalhatták, hogy más stílusban vezetjük a kerületet. Sokan azt gondolták, hogy Pikó és csapata jobboldaliakkal nem áll szóba. De ez nincs így. Minden ember ugyanúgy az ügyfelünk. Ahogy én cigányként elvárom, hogy senki ne tegyen különbséget magyar és magyar között, úgy minden józsefvárosi joggal várja el, hogy ne tegyünk különbséget lakos és lakos között a politikai nézetei alapján. Nagyon remélem, hogy a képviselő-testületben is idővel eljön a nyugodt, szakmai politizálás időszaka. Egyelőre még a hosszú testületi ülések nem érdemi vitával telnek, sokkal inkább üres kötözködésekkel. Ettől függetlenül dolgozunk: előkészítjük az új lakásrendeletet, benne egy sokkal méltányosabb és igazságosabb bérleti rendszerrel, mint a korábbi volt. Eddig nem volt hagyomány ebben a kerületben a nemzetiségi fesztivál, most dolgozunk rajta, az idén már lesz. Fontos, szimbolikus lépés, hogy a romák elleni támadássorozat legfiatalabb áldozatára, a négy éves Csorba Robikára és a szintén megölt édesapjára emlékező szobor végre köztéren lelhet otthonra. Tatárszentgyörgyön, ahol a gyilkosság történt, az önkormányzat nem engedte felállítani a szobrot. Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője fogadta be, most még az ő békásmegyeri templomuk udvarán áll. Hamarosan viszont a Mátyás térre hozzuk, és ünnepélyes keretek között felavatjuk.

Azt mondta, reméli, hogy nyugodt politizálás folyhat majd a kerületben. Önnek milyen a Fidesszel a kapcsolata főleg azután, hogy Orbán Viktor a gyöngyöspatai romák kártérítése kapcsán a cigányokból ellenséget gyártott? Van ennek hatása a napi életben?

Szerencsére nincs. A fideszesek engem se jobban, se rosszabbul nem fogadnak el, mint a frakciótársaimat. Zsófi nénivel (Sántha Péterné, a Fidesz képviselője, volt alpolgármester – a szerk.) már az óvodás program óta kapcsolatban vagyok, és kifejezetten emberi a viszonyunk. Ebben a kerületben a Fidesz a hajléktalanokra élezi ki a gyűlöletkampányát, és noha vannak félelmeim, hogy a miniszterelnök hatására idővel a fókusz átkerül a romákra, remélem, hogy mégsem lesz így. A hajléktalanok elleni hangulatkeltés persze ugyanúgy megengedhetetlen.

Mi az, amit képviselőként és tanácsnokként mindenképp el akar érni ebben a ciklusban?

A körzetem a Mátyás tér, József utca, Déri Miksa utca és a Nagykörút által határolt terület. A legtöbb megkeresés innen lakhatással kapcsolatban érkezik, azon már dolgozunk. De szeretném, ha a Nagy Fuvaros utcában fedett buszmegálló lenne, és el fogom érni, hogy legyen ott egy közlekedési lámpa is, mert közel az iskola, a játszótér és a Kesztyűgyár, mégis veszélyes az átkelés. Fejleszteni fogjuk a tanodákat, mert sok gyereknek az otthoni körülményei nem alkalmasak tanulásra, és a szüleik sem tudnak segíteni. Most kezdjük a roma koncepció kidolgozásához elengedhetetlen felmérést, hogy pontosan tudjuk, mik az itt élő romák gondjai. Néhány éve egy pilot program keretében a Roma Education Fund égisze alatt egy korai kisgyerekfejlesztő központot működtettünk, de ez forrás híján megszűnt. Szeretném feléleszteni, mert nagyon hasznos. Itt fejlesztőpedagógusok és logopédusok ingyen foglalkoznak a szociálisan rászoruló és fejlesztést igénylő gyerekekkel, és megtanítják a szülőket is arra, hogy milyen fejlesztőjátékok jók a kicsiknek. Bent lehet játszani ezekkel a játékokkal, sőt, kölcsönözni is lehet őket. Tervem még, hogy kicsit felpezsdítsük Józsefváros kulturális életét, ennek jegyében tágítottuk már a színházkedvezmények körét.

Zenél még?

Néhány évet saját együttesemmel, a Lashe Shave-val zenéltem, de most egy időre abbahagyom. Egyrészt sok a munka, másrészt pedig nem akarom, hogy a „politikus zenekaraként” tekintsenek az együttesre. 

Szöveg: Gaal Ilona; Fotó: Ványi Ákos

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben