– Ez csak megint a hiszti – vélte Géza bá –, ez a Gréta lány megvezeti a népeket. És miféle terv az, ami nem olvasható nekünk? Merthogy én nem találom a neten, ami meg nincs fenn, az nincs is.

Márpedig informatikai ügyekben ő hiteles, már 1990-ban Commodore-t használt, igaz, csak díszként.

– Dehogynem van terv, 93 pontos. Csak a Fidesz áskálódik, hogy nincs is rá pénz, a terv amúgy is nekik köszönhető – jelezte a felső szomszéd, aki a 93 pontot szintén soknak tartja, mert ugyan ki olvas el ennyit? A magyar hagyományoknak meg az felel meg, ha 12 pont van, slussz-passz, ráadásul Petőfiéknek se jött be végül mindegyik.

Ekkor vágódott be az utcáról a gondnok, hogy rohanjunk ki, mert ilyet még nem láttunk. Hát nem is: két alak igyekezett egy lerobbant Trabantot felrakni egy kis kézikocsira. Az oldtimer autónak még a rendszáma sincs meg, nem beszélve a hátsó kerekekről, de a Forma 1-es zászlók – amik a kocsit díszítették – jelezték a boldog időket, amikor tulajdonosa még mert nagyokat álmodni és száguldozni.

– Öcsém – jelezte némi csodálattal, de iróniával is a hangjában Géza bá –, na ezt nevezem én máris a klímaterv megvalósulásának. Ez az alternatív közlekedés, garantáltan kibocsátás-mentes, és egészséges is húzogatni az utcán, mert igazi testmozgás már felrakni is a kiskocsira.

– Ja – értelmezte a szituációt a szomszéd –, és ha nem lesz pénz a Lehel meg a Nagyvárad tér közti metrópótló buszokra, hát ez is megoldás. Esetleg ha biciklivel vontatnák, úgy még jobb lenne. És akkor nem kompország leszünk, hanem riksa-ország, ide tartunk.

Én pedig, hogy irodalmi műveltségemet fitogtassam, Esterházy Pétert idéztem, aki pedig a Trabant használati utasításából idézte a mára kultikussá váló mondatot: „A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.”

De ha újabb Ciara-féle viharok jönnek, fogunk mi még Trabiban csónakázni is.

Szöveg: Szerbhorváth György; Fotó: Ványi Ákos