Programok

Eseménynaptár

Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

KERESÉS

INTERJÚ HORVÁTH ÁRPÁD JEZSUITA PAPPAL

Kiszolgáltatottan Istennek

2020. március 03. kedd

Szereti az olasz kultúrát és mentalitást. A regényekben és filmekben a mozgalmasságot kedveli. A jezsuita lelkiség képviselőjeként ő maga is állandóan nyüzsög, szervez. Nem kell, hogy izzadságszagú legyen az élet, mert az nem csak pedálozásból és bizonyításból áll, időnként meg kell állni és fel kell nézni, hogy lássuk, süt a nap – vallja Horváth Árpád, a Mária utcai Jézus szíve templom igazgatója.

Biztonság

Az egyik legszebb emléke gyerekkorából: otthon olvas a szobájában, beszűrődik a zene, amit a bátyja hallgat, és édesapja kalapálása a műhelyből, miközben az egész ház megtelik a vasárnapi ebéd illatával. Édesanyja elkiáltja magát, hogy kész az ebéd, aztán asztalhoz ülnek. „Tulajdonképpen semmi rendkívüli nem történik, csupán együtt vagyunk, és ez a legszebb az életben” – mondja Horváth Árpád atya, aki szerint a gyerek, amikor felnő, rájön, hogy nincsenek fix keretek, minden változik. Azt mondja, egy felnőtt ember biztonságát az adja, hogy megtanul nyitottá válni és hagyatkozni az életre, a másik emberre, vagy ha akarja, akkor az Istenre.

Hívás

Horváth Árpád atya Szabadkán cseperedett fel. „Belenőtt” a hagyományos katolikus közegbe. Kisiskolás lehetett, amikor ministránsként egy szentmisén eszébe ötlött idős papjukat látva, hogy ha nem lesz többé, akkor valakinek oda kell majd állni a helyére az oltárhoz. „Nem is tudom, akartam-e igazán pap lenni, inkább csak rájöttem, hogy ez a sorsom. Nem mi találjuk ki a hitünket, hanem megérint minket” – vallja az atya.

Jezsuita

Rómában a Gergely Egyetemen ismerkedett meg a jezsuita szerzetességgel. Megragadta a Mindent Isten legnagyobb dicsőségére! jelmondatuk és a világhoz való hozzáállásuk. A jelmondat szerinte azt jelenti, hogy „Isten mindenben felfedezhető, nemcsak a hagyományosan vett egyházias dolgokban”. A jezsuiták között vannak nyelvészek, csillagászok, felfedezők, kutatók is – ez a sokszínűség ragadta magával.

Hivatás

Időnként szerelemre lobban, de a hűség és az emlékezet a pályán tartja, mert párhuzamba állítható a házasság a papi hivatással – állapítja meg. Nagy kísértés, mikor el kell mennie az Ikeába, és ott látja a szerelmes párokat, akik fogják egymás kezét és tervezik a fészküket. Elismeri, hogy ez lehet az egyik legszebb élmény, ami bizony neki kimarad. Ugyanakkor szerinte a papi hivatás is döntések folyamata, akár a házasság.

Hűség

Papként a meghittségnek különböző fokozatai vannak, és bőven akadnak olyan találkozások, olyan közösségek, ahol a Jóisten segít egy papnak megélni azt – mondja, hozzátéve: nyilván nem olyan értelemben, mint a férfi és nő közötti intimitás. Viszont a cölibátust nem áldozatnak tekinti. Szerinte a szép éppen az benne, hogy kiszolgáltatottá teszi Istennek. „Éreztem, hogy megérintett a Jóisten, és az életnek itt nyíltak olyan távlatai, amelyek által megértettem, hogy itt lehetek önmagam.” A lényeg, hogy kiteljesedj – mondta. „A kiteljesedés pedig sokszor ott kezdődik, ahol mi véget érünk.”

Feltöltődés

A Jézus szíve templomban nyolc misét tartanak vasárnaponként, emellett sok közösségi programjuk is van. Időnként az atya telítődik a nyüzsgéssel. „Ilyenkor elmennék egy kis nógrádi faluba. Lenne egy plébánia, magas falakkal, kandallóval. Fát hasogatnék és lenne egy kutyám. Beülnék a kocsmába, és beszélgetnék az emberekkel.” Persze mindehhez túl urbánus. Mint jezsuita, minden évben el kell végeznie egy 8 napos lelkigyakorlatot, olyankor feltölti az üresség és a csend.

A másokért élő ember

A metroszexuális világ hazugsága, hogy az a teljességed, ha minél jobban kiflancolod magad és minél jobban önmagadnak élsz – véli az atya. Szerinte az élet kiteljesedése ott kezdődik, amikor túllépünk önmagunkon. „Például az akció vagy a sci-fi filmekben a főhősök transzcendens lények, akik másokért élnek. Manapság burjánzanak ezek a történetek, amik rávilágítanak egy tágasabb valóságra, a mi valóságunk értelmezésének különböző kulcsaira” – magyarázza. A hit szerepe is ez: megvilágítja azt, ami van, és képessé tesz színesebb összefüggéseiben látni, ami körülvesz. 

Szöveg: Kolonics-Imre Zsófia; Fotó: Huszár Boglárka

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben