- Hogy kerül valaki Bissau-Guineából Józsefvárosba?

- Édesapám bissau-guineai, Magyarországon tanult katonai rádiómérnöknek, mivel a szocialista országok közötti megállapodás alapján Európában tanulhatott. A József körúton találkozott édesanyámmal, és egymásba szerettek. Miután befejezte a főiskolát, vissza kellett mennie Bissau-Guineába, édesanyám pedig követte, három évig lakott ott. Édesanyámmal végül nyolchónapos koromban jöttünk haza, Józsefvárosba.

- Ön mit tanult?

- A kerületben voltam általános iskolás, a VI. kerületi Szinyei Merse Pál Gimnáziumban tanultam tovább, biológia-kémia tagozaton. A gödöllői Szent István Egyetemre nem vettek fel, ezután pedig más dolgok iránt is érdeklődni kezdtem. OKJ-s képzés keretében településkörnyezetvédelmi technikus lettem. Ezután jelentkeztem az ELTE földrajz szakára, terület- és településfejlesztő geográfus szakirányon diplomáztam 2017-ben. Tavaly a Nemzeti Közszolgálati Egyetem fejlesztéspolitikai szaktanácsadó továbbképzését végeztem el, az uniós és hazai intézményrendszer működését ismertem meg elméleti szinten.

- Ez nem tűnik klasszikus politikusi pályaképnek. Mikor döntötte el, hogy mégis ezzel akar foglalkozni?

- Gimnáziumi évfolyamtársaimmal jó kapcsolatban voltunk, sokat beszélgettünk politikáról is. Már 2009-ben és 2010-ben is téma volt, hogy sokan nem szeretjük a Fidesz politikáját, de nagyjából mindenki másra szavazott. 2010 nyarán egy barátommal elmentünk a VIII. kerületi MSZP irodába, és elmondtuk, hogy szeretnénk segíteni. Azóta itt vagyok.

- Azóta hányszor bánta meg, hogy az MSZP politikusa?

- Egyszer sem bántam meg, de az tény, hogy már akkor is sok kritikám volt a párttal szemben. Főképp a neoliberális irány nem tetszett. Ez most szerencsére változik, de azt sajnálom, hogy általában a külső körülmények nagyobb mértékben határozzák meg az MSZP ideológiáját, mint saját tagjai. Amikor Gyurcsány Ferencék kiléptek a pártból, mi fiatalok örültünk, lehetőséget láttunk a neoliberális irány elhagyására, de nem éltünk ezzel kellőképpen. Nem azt látom az MSZP-ben, hogy az MSZMP utódpártja, hanem azt, hogy a magyarországi munkásmozgalom örököse. Kevesen érzékelik az árnyalatokat, hogy mi a különbség a szocdemek, a szocialisták, vagy a kommunisták között. Juharos Róbert és Vörös Tamás fideszes képviselőtársaim például hol komcsiznak, hol ballibsiznek. Én viszont klasszikus szocialistának tartom magam.

- A Közösen Józsefvárosét frakcióban van szocialista, momentumos, DK-s politikus is, a frakcióvezető pedig LMP-s. Komoly ellentétek is kialakulnak önök között?

- A Közösen Józsefvárosért frakcióban az MSZP-nek van a legtöbb képviselője. Volt olyan ötlet, hogy mi adjuk a frakcióvezetőt is. Sátly Balázs ugyanakkor remek csapatkapitány, integratív személy. Valóban vannak értékrendi vitáink, azonban a végén mindig kompromisszumra jutunk – és nem kényszerből.

- Tudatosan készült önkormányzati képviselőnek?

- Igen, már 2010 óta.

- Erre számított?

- Meglepő, hogy azoknak a kerületeknek a túlnyomó többségében, ahol veszített a Fidesz, elmúlt a sértettségük, Józsefvárosban viszont nem. Nem tudom pontosan, hogy ez minek vagy kinek a hatására van így, én Kocsis Mátéra tippelek. Nekem még Fidesz-szimpatizánsok is azt mondják, hogy legyen végre nyugalom, ez senkinek sem jó. Azt ugyanakkor érdemes kiemelni, hogy például Sántha Péterné, Szilágyi Demeter vagy Egry Attila képviselőtársaim képesek nyugodt hangnemben, építő jellegű kritikákat megfogalmazni.

- Ahhoz képest, hogy többségük van, nehézkesnek tűnik az önkormányzat működése.

- Azt a gyűlöletet, amelyet a fideszes szavazótáborban épített a kormánypárt, már nem lehet sokáig fenntartani. Mi azt gondoljuk, hogy nem érdemes lövészárkokat ásni, sokkal jobban tiszteljük a fideszeseket, mint ők minket. A képviselő-testületi ülések közvetítésében nem látszik, de ők néha még saját magukat sem veszik komolyan. Kihasználják a korlátlan kérdések lehetőségét, folyamatosan kinyilatkoznak, majd jókat nevetnek egymáson.

- Önről is jelent meg egy gyűlöletkeltő plakát a kerületben. Ezt hogy élte meg?

- Mindig voltak hülyék, és mindig is lesznek. Kapok olykor olyan üzeneteket, amiben érzékeltetik, hogy félig fekete vagyok. Szerintem ezt elkeseredettségükben csinálják, nem foglalkozom velük. Van tippem egyébként, hogy ki rakta ki azokat a plakátokat. Sokan felháborodtak ezen az ügyön, én viszont nevettem rajta. Szívemre vehetném, de minek?

- Mi a legégetőbb probléma a választókörzetében?

- A leginkább élő fórum a Facebook-csoportunk, a fogadóóráimon inkább magánjellegű ügyekkel keresnek meg. Itt élek, mindig is itt éltem, és nem tervezek máshol élni. Az utcán is megállítanak és beszélgetnek velem az itt élők. A slágertémák természetesen a köztisztaság és a közbiztonság, emellett az önkormányzati bérházak ügye foglalkoztat még sokakat. A képviselő dolga, hogy mediátor legyen a helyi lakóközösség és az önkormányzat között. Az önkormányzatnak hasonló a feladata a fővárossal és a kormánnyal kapcsolatban. Ez egy sokszereplős egyenlet. A Magdolna- és az Orczy-negyedben élő lakóközösségnek én vagyok a hangja öt évig, rajtam keresztül tudnak felvetni problémákat, de ez nem azt jelenti, hogyha egy ember mond valamit, az nekem kötelező képviselnem.

- Amióta hivatalba léptek, a Fidesz napi szinten fogalmaz meg bírálatokat. Van, amit ön is jogosnak tart?

- Elismerem, hogy néha az ütemezésekkel volt probléma. A Fidesz hosszasan támadott a világos kapualjak program megszüntetésével kapcsolatban. Ez szerintem is egy remek pályázat volt, csak időlegesen szüneteltetjük, hogy egy új, egységes, igazságosabb rendeletet alkossunk. Felajánlottam két fideszes képviselőnek, hogy együtt üljünk le és dolgozzuk ki a részleteket. Tudni kell, hogy a korábbi társasházi pályázati rendszer finoman szólva sem volt igazságos, azok a házak kerültek előnybe, amelyeknek több saját forrásuk volt és a közös képviselőjük jól tudott pályázni. A Palotanegyedbe nagyon sok forrás ment, miközben például az Orczy-negyedbe kimondottan kevés. Ez nem volt korrekt.

- Zárt ajtók mögött a Fidesz ugyanúgy viselkedik, mint a nyilvánosság előtt?

- Egy bizottsági ülésen sokkal gördülékenyebben mennek az ügyek, egyrészt, mert szakmai, előkészítő munka zajlik, másrészt ott nincs élő közvetítés, nem érdemes magukat produkálni. Szomorú és meglepő tapasztalat, hogy amikor kilépünk az önkormányzat épületéből, mintha egészen más emberekkel beszélnék. Nekem kimondottan normális a viszonyom velük, épp ezért nagy csalódás pár képviselőtársam viselkedése. Mióta a helyi közéletben dolgozom, egyetlen egy emberrel volt komoly konfliktusom, Kocsis Mátéval.

- Azt mondja, az ütemezéssel van néha problémájuk. Ez azért lehet, mert a polgármester civil, a mögötte álló frakció viszont csak pártpolitikusokból áll?

- Az tény, hogy vannak olyan ügyek, amelyekben máshogy képzelik a munkát a politikusok és a civilek. Minden bizottságban ül egy C8-as delegált. Ők nagyon becsülendő módon arra áldozzák a hétvégéiket, hogy átnézzenek konkrét ügyeket. Ezután kialakítanak egy álláspontot, és biztosak abban, hogy az csak úgy lehet jó. 

- A civilséggel meg lehetett nyerni a választást, de egy kerületet lehet így irányítani?

- A polgármester úr rengeteget fejlődött. Önkritikusan elmondta,  hogy soha nem volt politikai vezető pozícióban. Pikó András nem a „gyertek utánam, én tudom a tutit” stílust képviseli, hanem azt, hogy találjuk ki közösen a jó megoldást. 

- Hol látja magát öt év múlva?

- Ugyanitt, Józsefvárosban. Most a Corvinus Egyetemen tanulok, nemsokára meglesz a mesterdiplomám, okleveles közgazdászként fogok végezni. 14 éves korom óta dolgozom, a Teleki téren kezdtem, zöldségesinasként. Öt év múlva is olyan munkakörben képzelem el magam, amelyben a szakmai szempontok számítanak és olyan tudást tudok magamba szívni, amelyet a kerület javára is tudok fordítani.

Szöveg: Zoltai Ákos; Fotók: Ványi Ákos