Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

SZOLGÁLATRA KÉSZEN: MICHELS ANTAL ATYA, A SZENT JÓZSEF TEMPLOM PLÉBÁNOSA

A szakácsból lett plébános, aki Kádárra is főzött

2020. március 21. szombat

Főzött híreseknek és hírhedteknek, majd új hivatást sütött ki számára az élet. Papként az Úr asztalához invitálja vendégeit Michels Antal, a józsefvárosi Szent József templom plébánosa. Épp lelkigyakorlatot tart hajléktalanoknak, de a hétvégi „házasságtréningjei” is népszerűek, és hittant is tanít. Kávéházi beszélgetéseket szervez, tévéműsorban szerepel, és ahol megfordul, ott templom épül, de legalábbis újjáépül.

Bárhol is találkozzunk, sosem felejti el kezünkbe nyomni a plébánia hetente megjelenő, saját szerkesztésű kiadványát, a Harangszót. Azt mondja, azért kell, hogy tudjuk, mi újság van, mert sokan elhagyták a hitüket, és „sajnos padlót kell fogni ahhoz, hogy újból lehessen építkezni”.

Őfelsége pincére

Értelmiségi családban nevelkedett. A Trefortban érettségizett, de a konkurens Fazekasban tanít most hittant, amiért az érettségi találkozón „be is szóltak” a volt osztálytársai. Szakácsképzőben tanult tovább, tanárai meglepődtek, amiért nem főiskolára jelentkezett, ugyanakkor a szüleinek nem volt kifogása ez ellen. Később elvégezte a vendéglátóipari főiskolát is. Leginkább a vendéglátás vonzotta, mégsem volt benne biztos, hogy ezzel akar foglalkozni. Budapest legexkluzívabb helyein fordult meg: gyakornok volt a Grand Hotelban, aztán a Gellért Szállóban, a Tavernában, az Atrium Hyattben, de a külügy konyháján is dolgozott. Kiskuktaként főzött Margaret Thatchernek, Olof Palménak és Kádár Jánosnak is. Kádárnak stíriai metélt készült, két kockát is evett belőle, ami a szerény étkű főtitkártól nagy dicséret volt. A Forma-1-es bizottságnak már szervírozott is, ahogy később a szemináriumban II. János Pál pápának is. Amikor a City Grillben volt üzletvezető, saját üzletláncon gondolkozott. 

Kabostól a reverendáig

A vendéglátást személyessége miatt szerette: „a régi Kabos-filmek miliőjét juttatta eszembe”. A hit viszont már ekkor is jelen volt az életében. Jó vasárnapi keresztényként a Tövis utcai templom utolsó padját koptatta a család. „Kibérmálkoztunk, aztán templom közelébe nem mentünk 4-5 évig. A bátyámmal fellázadtunk a formalitások miatt.” Ez volt szerinte a saját hit megtalálásához vezető út egyik állomása. „A szülők hagyományát visszük tovább, és persze az ember látja a fonákságot.” Húszéves fejjel kezdett újra hittancsoportba járni Zugligetbe, Kozma Imre atyához, a Máltai Szeretetszolgálat alapítójához. A fiatalokból álló közösség berobbant az életébe és szép lassan kinyitotta őt magát is, feloldódott. Ministránsként a korábban unalmasnak tűnő misék élményszerűvé váltak. Mozgássérültekhez járt, részt vett öregek fürdetésén, ételosztáson is. „Ha nem lett volna ott a közösség, biztos, hogy nem csináltam volna.”

Zorro és társai nyomában

Kozma atya egyszer azzal fordult felé, hogy gondolkozzon a papi hivatáson. „Köpni-nyelni nem tudtam, voltak barátnőim, családban gondolkoztam, nem voltam az a gyerekkorában a mackójának miséző fajta!” Egy hónapig érlelte a döntést, de végül jelentkezett a szemináriumba. Plébánosként több alvó plébániát, közösséget virágoztatott fel. Nem fél a kihívásoktól, valahányszor új helyre került, újra kezdhette az építkezést: „egy huszárvágással újraszabtam mindent, ha kellett”. Közben erősen foglalkoztatja a misszió és az evangelizáció. A verbiták Kőszegen lévő anyaházában egy hónapig bírta, hogy nem engedik ki a kertbe sem, aztán eljött. Kárpátaljára, Munkács környékére hívták misszióba plébánosnak. Öt évig volt ott. 2014 óta szolgál Józsefvárosban. „A pszichiáter unokabátyám szerint az ember hétéves korában megálmodja a sorsa könyvét, utána elfelejti. Én emlékszem rá: kalandor akartam lenni, mint a kedvenc filmjeim hősei. Azt mondhatom, ma papként kalandor vagyok.” Gyerekkorában kedvenc olvasmánya volt A bolygó hollandi, ami arról szól, ha a tengerész érzi a tenger sós illatát, akkor tovább kell állnia. Időnként már megcsapja az orrát az illat: volt Peruban két hetet, visszamenne misszióba, ahogy Kína és Japán is szóba jöhet: „Kíváncsi vagyok, másutt hogyan csinálják az egyházat.” 

Szöveg: Kolonics-Imre Zsófia; Fotók: Huszár Boglárka

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben