Kerékpárbolt eladó

A Német utca és József utca sarkán még ma is működő Szigeti kerékpárboltot és szervizt Schwartz Géza műszerész és kereskedő nyitotta meg még az 1920-as évek elején. A korabeli cégér arról árulkodik, hogy a zsidó üzletember a biciklik mellett varrógép- és gramofonjavítást is vállalt. Az üzlet területe a jelenleginek háromszorosa volt, a Német utcán elnyúló szomszédos helyiségek is hozzátartoztak, amiket a Rákosi-korszakban vettek el. Csodaszámba ment, hogy ennyit megtarthatott a tulajdonos, aki aztán fiának, Szigeti Árpádnak adta át a stafétát.

Az új gazda a feleségével együtt vitte tovább a biciklis bizniszt, s már jócskán nyugdíjazás után voltak, amikor a kétezres évek elején eladták az üzletet a vállalkozó kedvű ifjú titánnak, Németi Nándornak, aki akkortájt még versenyszerűen kerékpározott, s mellette egy kerékpár-nagykereskedésben volt alkalmazott. Ott látta meg a cetlit a felirattal: „Kerékpárbolt eladó!” Mivel a munkahelye bezárás előtt állt, úgy gondolta, maradna a kerékpáros nyomvonalon, és belevágott. „Nagyjából láttam, hogy milyenek a kereskedők: sokszor nem értenek eléggé a szakmához és fejlődni sem akarnak. Már akkor többet láttam a dologban, pedig akkor még nem volt ennyire hájpolva a biciklizés” – emlékszik vissza Németi.

Személyesség, bizalom

Bejáratott üzletként vette át a boltot, ami jó ideje már csak amolyan öreges nyitvatartással működött: heti három nap, néhány órában. „Meglepő volt, amikor az első nap bejöttem dolgozni, és délelőtt 10-kor már kint állt a sor vége a saroknál. Én meg azt sem tudtam, mit hol találok.”

A rendszerváltás után eléggé meglódult minden. Korábban, ha volt egy Favoritja vagy egy HVZ-je valakinek, az komoly kincsnek számított – mondja az üzletvezető. Még a 90-es években is csak annyi volt az igény, hogy bicikli legyen, ám hamarosan jöttek a bmx-ek, a mountain bike-ok. „Annak idején a Keravillban volt 5-féle kerékpár, most csak felhasználás szerinti kategória van legalább 15.”

Igyekszik lépést tartani a trendekkel. Manapság rohamos a bővülés és a kerékpározási kedv is megnőtt – teszi hozzá –, jobbak a lehetőségek is, van igény a minőségi szolgáltatásokra. Az alkatrészek drágák, de a megfelelő műszaki állapotra költeni kell. A bicikli szervizelése, karbantartása még mindig kétkezi munka és nagy keletje van, de „az a fajta régi hozzáállás, hogy majd bütykölgetjük a brinyót a lakótelep panelházai alatt lévő garázsban, már nincs meg”. Éppen ezért fontos, hogy üzletpolitikájának kiemelt pontja a személyesség és az arra épülő bizalom. Azt mondja, ezért sikerült fennmaradnia és átvészelni a 2008-as gazdasági világválságot is.

Szabadság két keréken

A biciklisek hajdanán úgy tartották, hogy minden út kerékpárút, vagyis ahol aszfalt volt, azt birtokba vették – mondja csibészes büszkeséggel Németi, aki a 90-es évek legelején vált a bringázás bolondjává. „Emlékszem, amikor a pestlőrinci külvárosból tekertünk ki az Üllői úton a Margitszigetre, még IFÁ-k és Kamazok között kellett küzdeni, nem igazán szívlelték a bicikliseket, ment a beszólogatás. Mára azért sokkal jobb lett a helyzet.”

Nem az autós-biciklis ellentétet kell erősíteni, inkább választani kell a közlekedési módok között az adott helynek és időnek megfelelően – mondja. „Amíg autóval úgy megyünk el a látnivalók mellett, hogy semmit nem láttunk belőlük, kerékpáron az ember közvetlenebb kapcsolatba kerül a környezetével: érzi az illatokat, a szelet, a napot, az esőt, észreveszi az állatokat, a virágokat, figyel a hangokra. Az pedig, hogy saját erőből eljutok valahová, és nem kell várnom buszra, villamosra, ráadásul olyan gyorsan megyek, ahogy akarok – ez a szabadságom egyfajta kifejeződése is.” 

Szöveg: Kolonics-Imre Zsófia; Fotók: Huszár Boglárka