- A tavaly októberben megválasztott képviselők közül ön a legfiatalabb. Hányszor kapta meg azóta, hogy túl korán lépett be a politikába?

- Egyszer sem, sőt, az emberek megörülnek, amikor megtudják, hogy 23 éves vagyok. Még egyetlen egy negatív megnyilvánulással sem találkoztam október óta.

- Egy mai huszonéves fővárosi fiatalnak miért lesz vonzó a politika?

- Gimnáziumban kezdett el érdekelni a politika, azon belül pedig kezdetekben a diplomácia. Ehhez kapcsolódóan tanultam tovább egyetemen, ahol angolul hallgatok szociológiát. Nagyon szeretem, amit tanulok, és élvezem a munkámat is. Arra biztatok minden fiatalt, hogy képezze magát és érdeklődjön a világ iránt.

- Jelenleg azonban egy ötvenéves, tapasztalt képviselővel szemben nyilván hátrányban van.

- Természetesen még nincs meg az a tapasztalatom, amely ahhoz kell, hogy az ad hoc helyzeteket megoldjam. Az előnyöm viszont az, hogy fiatalként egy olyan párt képviselője vagyok, amellyel szemben nincsenek meg azok a sztereotípiák, amelyek a „régiekkel” szemben fennállnak a társadalom többségében. Konkrét pártokat nem szeretnék említeni, de azok, amelyek a hazai politikai kultúrában szerepeltek eddig, komoly ellenérzésekkel találkozhatnak. Láthatóan az is mindegy, hogy az adott politikus fiatal, vagy idősebb, ha a „régi” pártok egyikében dolgozik, akkor minimum megkérdőjelezik a munkáját.

- A Momentum még valóban nem volt döntéshozói szerepben. Egyértelmű volt, hogy ebben a pártban politizáljon?

- Teljesen. Amíg nem alakult meg a Momentum, elveszett voltam pártpolitikai szinten. Nem volt egyetlen egy olyan csoportosulás sem, amelynek az ideológiája, a programjai, a tervei közel álltak volna hozzám. Talán az LMP-nek voltak olyan kezdeményezései, amelyek szimpatikusak voltak, de sajnos nagyon kevés. A Momentummal viszont teljes mértékben tudok azonosulni.

- A Momentum vezetői szerint a pártban jól megfér egymás mellett a baloldali, a jobboldali vagy a liberális értékeket valló tag is. Önmagát hova sorolja?

- Centrista vagyok, a párton belül pedig inkább baloldali.

- Hogy látja, milyen a Palotanegyedben élő fiatalok helyzete?

- Talán az érdekes a legjobb szó rá. Az elmúlt hetek híreiből tudtuk meg mi is, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészet- és társadalomtudományi kara is a Palotanegyedbe költözik. Ezzel együtt már hat egyetem lesz a városrészben. Érdemes beszélnünk a szintén itt található több kollégiumról, például a Rajk László Szakkollégiumról, amely az egyik legnevesebb, legelismertebb ilyen típusú intézmény.  Ezek alapvetően határozzák meg a – nemcsak Józsefvárosban élő – fiatalok hétköznapjait, természetesen pozitív értelemben. Mondhatjuk, hogy a Palotanegyed ebből a szempontból kiemelkedő helyszíne Budapestnek, sőt az országnak is. A lakáshelyzet ugyanakkor már más téma, és közel sem ennyire vidám. A terület inkább a Belvároshoz tartozik, ez pedig sajnos az albérletárakon is jól látszik.

- Mit jelent a mindennapokban, hogy a Palotanegyed nem számít „átlagos” józsefvárosi városrésznek?

- Ez valóban mindennap érződik, talán a legtöbbet mondó példa az utcakép. Józsefváros történelmileg Budapest talán leggazdagabb kerülete, szinte minden pontján vannak értékek. A körzetemben élők nem azt mondják először, hogy Józsefvárosban, vagy a VIII. kerületben laknak, hanem, hogy a Palotanegyedben. Ez a klasszikus lokálpatriotizmus becsülendő. Ezért sokan, sokat tesznek is, így például a Civilek a Palotanegyedért Egyesület is azért jött létre, hogy híresztelje a városrész kulturális sokszínűségét Budapesten és országos szinten is. 

- Min akart először változtatni, miután megválasztották? És sikerült-e fél év alatt?

- A közbiztonság és a köztisztaság szorosan összefügg a körzetemben. Sok panaszt kaptam arról, hogy a szombaton este bulizók teleszemetelik a Palotanegyed utcáit és kukáit. Hétvégén pedig nem volt takarítás és hulladékszállítás. Szerencsére úgy néz ki, hogy sikerül megoldást találni a problémára: egyeztettem a Józsefvárosi Gazdálkodási Központ munkatársaival, akik hétvégente is takarítani fognak a körzetben. Ez az intézkedés azonban a mostani veszélyhelyzet miatt nyilván eltolódik. A másik komoly probléma a parkolás kérdése volt. Többen jelezték, hogy a Bródy Sándor utcában, valamint a Múzeum utcában a földön lévő virágtartókat odébb pakolják az autósok, és a helyükre parkolnak. Erre is találtunk megoldást. A mostani, szomorú helyzet sok mindent befolyásol, de azon leszünk, hogy ebben az ütemben haladjunk tovább. Az itt lakókkal közösen szeretnék megoldást találni a zöldfelületek hiányára, valamint a lakáshotelek okozta problémákra is. Nagyon fontos számomra a sport és a mozgás. Tizenkét évig versenyszerűen kosárlabdáztam. Sajnos azt tapasztaltam, hogy a józsefvárosiaknak méltatlan körülmények között kell edzeniük és játszaniuk mind felnőtt, mind utánpótlás szinten. Nincs rendjén, hogy egy ekkora és ilyen élettel teli kerületnek nincsenek szabadtéri sportpályái minden negyedben. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekek sportoljanak és társasági életet éljenek, meg kell teremteni erre a lehetőséget.

- A józsefvárosiak, a palotanegyediek megértették, hogy a mostani veszélyhelyzetben mindenképpen maradjanak otthon?

- Igen, úgy gondolom, az egész kerületben egyre többen megértik. Az idősebbek közül páran nem tértek el a napi rutinjuktól, amely több évtizedes megszokás. Nekik nyilván nehéz megérteni, hogy a koronavírus nem egy influenzajárvány, hanem sokkal komolyabb. Rengeteg pozitív tapasztalatot szereztem az elmúlt időszakban: sok lakóközösség összefogott, segítik a betegeket, az időseket. Az önkormányzatnak is az a dolga, hogy a döntéseivel abban segítsen: a lehető legkönnyebben vészeljük át ezt a nehéz időszakot.

- A Közösen Józsefvárosért frakcióban ül, miközben utalt rá, hogy a „régi” pártokkal szemben komoly fenntartásai vannak. Hogy megy így a közös munka?

- Társadalompolitikai szempontból sok dologban egyetértünk. Vannak köztünk nézetkülönbségek, de mindig konszenzusos helyzetet igyekszünk teremteni. Így közös döntések születnek, anélkül, hogy szembe mennénk az elveinkkel. Pikó András polgármester programját egyébként minden, őt támogató párt elfogadta. Azóta is remekül dolgozunk együtt.

- Mi a helyzet a Fidesszel? Kívülről nézve nem sok jelét adják annak, hogy partnerként tekintenének a mostani vezetésre. Mi az ön tapasztalata?

- A testületi ülésen megy a fideszes színház, leginkább a frakcióvezetőjük érzi magát elemében. Én rengeteg bizottsági ülésen is részt veszek, természetesen ott is előfordul, hogy több órán át megy a duma a semmiről, de az a politikai cirkusz, amely a testületi üléseken látható, szerencsére a bizottságokból hiányzik. Sőt, sokszor olyan javaslatokat tesznek a fideszes képviselők, amelyeket érdemes megfontolni, a kritikáik is építő jellegűek. Nekem néha az egyik fideszes képviselő szokott beszólogatni, de szerencsére nem igazán vesz részt az üléseken, így keveset kell hallgatnom.

- 23 évesen önkormányzati képviselő, és azt mondja, mindig is politikus akart lenni. Öt év múlva is így látja majd?

- Terveim szerint soha sem fogok eltávolodni a politikától. Öt év sok idő, de remélem lesz lehetőségem folytatni a mostani munkámat. 

Szöveg: Zoltai Ákos; Fotók: Ványi Ákos