A miniparlament reggel 8 óra tájt elkezdi napi rendes ülésszakát a kisbolt mellett. Az összetétele változó, de arra ügyelnek, hogy mindig legyen köztük 65 alatti és feletti is, hogy zavartalan legyen a sörutánpótlás. Az elnöklő persze csakis egy bajszos alak lehet, ez már hagyomány.

Elvonási tünete viszont csak annak van, akinek az élete a sportfogadás meg a meccsnézés. Régebben 10-kor már szünetet is tartottak, addigra tisztázták, mire érdemes tenni. Most szitkozódnak, hogy a sporttévéken lövöldözős játékokat közvetítenek, fogadni is csak a fehérorosz és Play Station focimeccsekre lehet. Megrögzött ellenzékiek, mindig és minden szinten. A napirend előtti kérdéseket hallgatom. Hogy miért is bünteti Budapestet az Orbán? És miért nem áll ki a saját kerületéért Kocsis Máté? Miért vonják el a kerülettől a pénzt, amit aztán vidéki önkormányzatoknak hajítanak oda, mert azok meg fideszesek? Stadion vagy lélegeztetőkép? – hangzik el a klasszikus kérdés is.

A válaszok is logikusak, mint minden miniszter(elnök)i megszólalás. Boldog karácsonyt! 

A Dreher-párti frakcióvezető expozéjában tisztázza a dolgokat. Ha Karácsony és Pikó nem a saját dolgával törődne, hanem a sporttal, nem lenne semmilyen elvonás. Csak be kellene mondani, hogy igenis, stadiont akarunk a nyolcba, meg kézilabdavébét, atlétikait is, sőt, az újonnan felfestett bicikliutakon megtarthatnák a Giro d’Italiát vagy a Tourt, a körúton meg a Forma 1-et, az megenyhítené a kormány szívét. A Rákóczi téri medencébe tervezett vízi EB-től talán be is ájulnának.

A másik padról egy Kőbányai-párti képviselő szól hozzá a vitához, mondván: érzelmileg ezek hatásos javaslatok, de nem mind reális. Ha Pikó gründolna egy focicsapatot, a meccseken pedig kisüsti és kolbász lenne a menü, azzal egy csapásra megoldódnák a kerület anyagi gondjai, még a katari tőke is jönne. Akik még egy repülőt is adnának, azzal meg vezetőink a kedvükre mehetnének. Hátha kinn is ragadnak valahol…

A nép hangját azonban nem hallgattam tovább, mert végre sorra kerültem a boltban. 

Szöveg: Szerbhorváth György; Fotó: Huszár Boglárka